1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Kovács Sebestyén Endre

Kovács Sebestyén Endre Bars megyében, Garam-Vezekényen született 1814. sept. 27-dikén;1 atyja helvét hitv. lelkész volt, ki a már korán szép tehetséget mutató fiát gondos nevelésben részesítette. Középiskoláit Debreczenben bevégezvén, 1835-ben a pesti egyetemen az orvosi tanfolyamot kezdte, itt 1841-ben orvostudori oklevelet nyert. Nemsokára a gyakorlati sebészet tanszéke mellett tanársegédnek választatott, de hivatalos működése előtt, sebészi kiképzése végett, a bécsi közkórházat néhány hónapig szép sikerrel látogatta. Visszajöttekor az akkor keletkezett Természettudományi Társulatnak, melynek ő is egyik alapítója volt, titkári hivatalával bízatott meg. Tanársegédi állomása, először Piskovich helyettes, utóbb Balassa rendes tanár mellett 3 évig tartott, s ez idő alatt a tanárt is többször helyettesítette. 1843-ban sebésztudorrá avattatott, ugyanez évben a bpesti kir. orvos egyesületnek, 1846-ban pedig a m. kir. egyetemi orvosi karnak tagjává választatott. A következő évben meglátogatta — szaktudományában kiképeztetés végett — Németország, Belgium, Franczia- és Angolország kórintézeteit. 1848-ban az orvosi kar titkárává választatott meg. 1849-ben a Szt.-Rókus közkórház sebészi osztályának főorvosává neveztetett ki, mely hivatalában halála napjáig mint kitűnő, különösen a sérvműtétekben szerencsés műtő, ritka buzgalommal működött. 1850-től kezdve, előbb mint titkár, majd mint alelnök és elnök a budapesti kir. orvosegyesület működésében jelentékenyen vett részt. 1858-ban a m. tud. Akadémia levelező tagjává, majd a Természettudományi Társulat tiszteletbeli, a Magyar Földtani Társulat rendes tagjává választatott meg. 1863-ban a Pesten tartatott magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének egyik titkára, 1867-ben pedig ezen vándorgyűlésnek Rimaszombatban alelnöke volt. Ugyanez évben az akkor szervezett országos közegészségi tanács alelnökévé, Balassa halála után pedig elnökévé neveztetett ki. Országos hírű, közkedveltségű orvos volt és a legnagyobb orvos-sebészi gyakorlattal dicsekedhetett, messze vidékekről sereglettek hozzá a betegek, s termei, fogadó óráiban, folyvást évtizedeken át zsúfolva voltak. Közhasznú munkásságának elismeréseül Ő Felsége a kir. tanácsosi, majd a miniszteri tanácsosi czímmel ruházta fel, és neki a III. osztályú vaskorona-rendet, Deák Ferencz halála után, a nagy hazafi orvosi kezelése körül tanúsított páratlan buzgalmáért, a Szt. István jeles rend kis keresztjét adományozta. Irodalmi működését az Orvosi Tár s a Természettudományi Társulat Évkönyveibe és más szaklapokba írt szaktudományi czikkekben fejtette ki és a Balassa tanár sebészeti előadásai nyomán készült kórodai előadások czímű tankönyvnek ő volt szerkesztője. Kovács Sebestyén Endrét hivatása teljesítése közben érte utól hirtelenül a halál, Budapesten 1878-iki május 17-én. Betegnél volt orvosi tanácskozás végett, midőn függütér tágulása alig néhány percz alatt véget vetett tevékeny életének. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár