1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Korponay János

Komonkai Korponay János, 1819-ben maj. 16-dikán, Abauj megye Him községében született. Első tanulmányait a kassai gymnasiumban végezte, 15 éves korában, a báró Mariássy nevét viselő 37. sz. sorgyalog-ezredhez mint hadapród lett felavatva. 1837-ben — Abauj megye ajánlatára — a magyar királyi testőrséghez fölvétetvén, ez intézetben öt évet töltött, s 1842-ben főhadnagyi ranggal, az estei Ferencz-Ferdinánd főherceg nevét viselő 32. sz. sorgyalog-ezredhez osztatott be, melynél egy évet a veronai helyőrségi állomáson töltött, de már a következő évben, ugyanazon ezrednek 3-ik zászlóaljához Pestre lett áthelyezve, ami által alkalma nyílt a fővárosnak tudományos és katonai köreivel érintkezésbe lépni. 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választatott. Első nagyobb munkáját, Hadi földírásának 1. részét 1845-ben adta ki, mellyel mint magyar katonai író mutatta be magát. A második kötet 1848-ban jelent meg. További folytatását a közbejött politikai események akadályozák meg, s így végleges befejezése is elmaradt. 1848-ban, az első magyar minisztérium alakulásakor, Korponay százados miniszteri titkári minőségben, a hadügyminisztériumban nyert alkalmazást, és ezredesi rangfokozatig emelkedett. Midőn Mészáros a hadügyi tárczától megvált, Korponay szintén kilépett a minisztériumból, s óhajtásához képest, a hadseregnél önálló vezénylettel lőn megbízva. Nehány ezer emberrel ugyanis a felső Tiszára küldetett, hogy Tisza-Füredet megszállva a népfölkelést az orosz betörés ellenében szervezze, s a tiszai átkelést a magyar sereg részére biztosítsa. Korponay e feladatának jelesül megfelelt, azonban július 26-dikán a túlnyomó ellenséges erőnek tovább ellentállni nem bírván, visszavonult. Részt vett azután Debreczen alatt az augusztus 2-iki csatában, s a magyar hadseregnek további viszontagságaiban, a világosi fegyverletételig, s az aradi várfogságig, honnét 1855-ben az általános amnestia folytán kiszabadult. 1861-ben, a megyei törvényhatóságok visszaállításakor, Abauj vármegye főlevéltárnokává lett megválasztva. Megírta Abaujvármegye monografiáját, melyet a törvényhatósági bizottság 1878-ban kinyomatott. Ugyancsak 1878-ban bemutatott a Magy. Tudományos Akadémiának egy nagyobb hadtörténelmi munkát, mely kéziratban maradt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár