1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Konek Sándor

Konek Sándor született Pesten 1818-ben aug. 18-dikán. 1839–45-ig mint segédfogalmazó működött a m. kir. udvari kamaránál; 1840-ben jogtudori, 1841-ben pedig ügyvédi oklevelet nyert. Szabadidejét előkelő családok sarjadékainak a jogi tanpályára való előkészítésére használta. 1845-ben a győri jogakadémiához a statisztika- és bányajog tanárává neveztetett ki, majd a pozsonyi jogakadémiához helyeztetett át; végre 1854-ben a pesti egyetemen ugyanazon tantárgy rendes tanárává neveztetett ki, a pénzügytanból való előadások tartásának kötelességével. 1860—1870-ig tanította az egyházjogot is. Több évben viselte a dékánságot. Mint író, nagy tevékenységet fejtett ki, úgy a tudományos mint a hírlapirodalom terén. Önálló munkái közül megemlítjük ezeket: A statisztika elmélete (1847); Az osztrák birodalom, jelesen a magyar korona országainak statististikai kézikönyve (1865., 2. kiad.: 1868); A magyar birodalom statistikai kézikönyve, folytonos tekintettel Ausztriára (1875., 2. kiad.: 1878.; e műve akadémiai jutalomban részesült); Adalékok Magyarország nyers terményeinek ártörténetéhez a XIX. században (1873); Az egyházjog története (1865.; e munka 1881-ben ötödik kiadást ért meg). Számos más becses értekezése a Magyar Tud. Akadémia Értekezéseiben, a Statististikai és nemzetgazdasági közleményekben, a Nemzetgazdasági Szemlében, a Jogtudományi Közlönyben, a Budapesti Szemlében stb. jelent meg, és nagyérdemű munkásságát mindvégig folytatta, míg 1882-ben aug. 2-dikán Balaton-Füreden a halál utol nem érte. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. évben levelező, 1867-ben rendes tagjává választotta, 1869. évben — rectorrá választatása előtt — kir. tanácsosi czímet nyert. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár