1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Kéry (Bittner) Imre

Kéry (Bittner) Imre, Arad megye tiszti főorvosa, kir. tanácsos, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, a m. t. Akadémia s a budapesti k. orvosegyesület levelező, a m. kir. Természettudományi Társulat rendes, a budapesti orvostanhallgatók önképző-körének alapító tagja, született 1798-ban nov. 12-dikén Késmárkon, hol atyja, Bittner Jáczint, a r. k. iskolánál tanító, utóbb városi tanácsnok volt. Az elemi iskolákat szülővárosában, a gymnasiumot Miskolczon és Kis-Szebenben végezte, a philosophiát és jogot Kassán, az orvosi tudományokat Budapesten hallgatta, hol 1825-ben orvostudorrá avattatott. 1826-ban uradalmi orvosi állomást vállalt el Boros-Sebesen (Arad vm.), hol élete végéig megmaradt. Az irodalmi téren Kéry már felavatási értekezésével (De choleritis humanis, 1847) szép sikert aratott; az Orvosi Tár megindítása után mint dolgozótársa közreműködött; az Orvosok és természetvizsgálók nagygyűlései a Bánság poslázairól (1847) írt értekezésének, valamint az Eszmék a közorvostan szabályozására Magyarországban (1848) czímű munkájának a pályadíjat odaítélték; A mennyházai ásványforrásról szóló monographiájával pedig fürdészetünket gazdagította (1866). 1858-ban a magyar tud. Akadémia levelező tagjának választotta. A közéletben Kéry — jelesen a közegészségügy terén — erélyes és szakértő tevékenységet fejtett ki pályája kezdetétől mindvégig, jelesen a himlő, a cholera és más járványok idején, mivel megyéjének – mely 31 éven át bírta benne közegészségi ügyeinek intézőjét – az egymást felváltó kormányoknak, valamint Ő Felségének elismerését kiérdemelte.