1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Hunfalvy János

Hunfalvy János született Nagy-Szalók Szepes megyei német ajkú faluban 1820-ban június 20-dikán. Iskoláit Késmárkon és Miskolczon végezvén, Eperjesen a jogi és theologiai tanfolyamot hallgatta. 1845-ben Németországba ment, hol a nyári szünet alatt Greguss Ágosttal együtt bejárta a Harz vidékét, Westfaliát és a Rajna mellékeit; kirándulást tett Belgiumba és Hollandiába is. 1846-ban Késmárkra hívatott meg az újonnan felállított második jogi tanszékre, honnan azonban a 48-iki események nem sokára elszólították. Apró irodalmi dolgozatokat az Athenaeumba és Kossuth Pesti Hirlapjába már 1840 óta írogatott. A Kossuth által életbeléptetett iparegylet megbízásából már földrajzot is szerkesztett; e kézirata azonban elveszett. 1848-ban több lapba írt, kivált a kassai magyar hírlapba s a pozsonyi német újságba. A forradalom után egy ideig fogságot is szenvedett s e fogságában kezdte írni Egyetemes történetét, mely 1850-ben és 1851-ben meg is jelent három kötetben. E mű, mely az első magyar világtörténet tudományos alapon, egymás után nyolcz kiadást ért meg. 1852-ben Hunfalvy elhagyván Késmárkot, Pestre került, s itt sokáig nevelősködött. Szabadidejét a természettudományok művelésére fordította. Irodalmi munkássága mindinkább növekedett; Greguss Ágosttal szövetkezve szerkesztette a Család könyvét s számos közleményt írt az időszaki folyóiratokba. 1861-ben a budai polytechnikumnál helyettes tanára lett a földrajzi, statisztikai és történelmi szaknak, 1864-ben ugyanoda rendes tanárrá neveztetett ki, 1870-ben pedig a m. kir. tudományegyetemhez hívatott meg az egyetemes és összehasonlító földrajz tanárául. Ettől kezdve egymás után jelentek meg tőle a becsesnél becsesebb munkák; ilyenek voltak Magyarország és Erdély képekben, mely szép aczélmetszetű képekkel Lange György kiadásában jelent meg Darmstadtban, egyszerre német és magyar nyelven. A magyar–osztrák államok statisztikája és Európa állami statisztikája czímű munkáit követte az Akadémia megbízásából írt következő munkája: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Az Akadémia 1858-ban levelező, 1865-ben pedig rendes tagjává választotta meg Hunfalvyt s utóbb említett művét a Marczibányi-jutalommal tüntette ki. 1869-ben Keleti Károllyal hivatalos kiküldetésben képviselte hazánkat a Hágában tartott statisztikai nemzetközi congressuson, 1872-ben pedig szintén Keleti Károllyal a pétervári congressuson. 1871-ben Antwerpenben, 1875-ben Párisban, 1881-ben Velenczében jelen volt a nemzetközi földrajzi congressusokon, s mind a három alkalommal a congressus egyik alelnökévé választatott. 1873-ban a bécsi és 1878-ban a párisi nemzetközi kiállításon volt jury-tag s az utóbbi helyen őt választották a földrajzi csoport elnökévé; továbbá fontos szerepet játszott az 1885. évi párisi és londoni statisztikai congressuson. A magyar közgazdasági congressus eszméjét is ő pendítette s valósította meg. Igen nagy része van a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában, melynek haláláig elnöke volt. Irodalmi munkásságáról számos kisebb-nagyobb közleménye tesz tanúságot a Budapesti Szemlében, hol az afrikai és északi-sarki újabb utazások tudományos eredményeit részletesen ismertette; számos dolgozata jelent meg az Akadémia Értesítőjében és Értekezései között is. De legnagyobb műve az Egyetemes földrajz, melynek első kötete 1886-ban jelent meg. E művet öt kötetre tervezte, de csak két első kötete jelent meg nyomtatásban; az első kötet Európa három déli félszigetét, a második Magyarországot tárgyalja. Munkaereje teljességében ragadta el a halál Budapesten 1888-ban decz. 6-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár