1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Hegedűs Candid Lajos

Hegedűs Candid Lajos Sopron megyei régi magyar család ivadéka, született 1831-ben oct. 31-dikén Nagyváradon, hol atyja mint százados tartózkodott. A pesti egyetemen jogtudományi tanulmányokat végezett. 1851-ben lépett a közszolgálat terére. A pesti bíróságoknál öt éven át mint gyakornok és vizsgálóbíró működött. Már ezen időben kezdette meg munkásságát a jogtudományi irodalom térén. 1856-ban Bécsbe a cs. k. igazságügyminisztériumba rendeltetett, és a birodalmi törvénylapok szerkesztése bízatott rá. 1860-ban a visszaállított magyar udvari cancelláriánál mint fogalmazó alkalmaztatott; 1864-ben udvari titkár lett. 1864-ben a budai helytartótanácshoz tanácsossá neveztetett ki. 1867-ben a felelős kormány megalakulása után, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsosi állást nyert el, és azon fontos osztály vezetését vette át, a melynek köréhez a minisztérium kezelése alatt álló alapítványok, az országos műemlékek, a Nemzeti Múzeum, az országos képtár stb. tartoztak. A nemzet culturai érdekei iránti lelkesedéstől áthatva, egész erejét hivatalának szentelte. Azon nagy eredményekben, melyeket a közművelődés terén a kormány létesített, jelentékeny része volt. Az Akadémia 1874-ben választotta meg levelező tagjává. Székfoglaló értekezésének tárgyául Vajda-Hunyad monografiáját választotta, de hivatalos elfoglaltsága miatt a munkát be nem fejezhette. Meghalt 1883-ban jun. 13-dikán. Önállón megjelent munkái a kővetkezők: A földalatti tulajdon viszonyairól (1853); Az előleges biztosítási közegekről (1855). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár