1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Halász Géza, Dabasi

Dabasi Halász Géza született 1816-ban nov. 26-dikán Pest megyében, Alsó Dabason. Tanulmányait a kún-szentmiklósi ref. gymnasiumban kezdvén, a bölcseleti tanfolyamot a kecskeméti ref. főiskolában, majd az orvosi szakot választván életpályájául, ezt a pesti és bécsi egyetemen végezte. Orvosi gyakorlatra Pesten telepedett meg. Szaktudományában kiváló figyelmet és szorgalmat fordított a ragályos betegségekre, azok közt különösen a cholerára, és első érdemeit a fővárosban a harminczas évek második és a negyvenesek első felében többször uralkodott cholera alkalmával szerzette. Pest városnak sok ideig kerületi főorvosa volt. Ez állásában érdemeit kitűnő mértékben szaporította az 1872—73-ban uralkodott cholera-járvány elfojtása körül kifejtett buzgóságával. Irodalmi működésének – melyért a Magy. Tud Akadémia 1863-ban jan. 13-dikán levelező tagjává választotta – mezejét szintén az orvosi tudomány képezte. Első irodalmi művét 1839-ben az Orvosi Tárban Helyettes elválasztás czím alatt bocsátotta közre. Ezt következő művei követték: 1. Értekezés a kopogatás és hallgatózásról (Pest, 1841); 2. Magyar orvosok és természetvizsgálók III. nagygyűlése Beszterczén (Orv. Tár. 1842. II. 10. sz.); 3. Vázlatos előadás a pesti egyetemen orvosok kiképzésére rendeltetett kórodáról 1841/2 iskolai évben (Orv. Tár. 1843. II. 3., 4. sz.); 4. A magyar orvosok és természetvizsgálók IV. nagygyűlése Temesvárott (Orv. Tár. 1843. II. 8. sz.); 5. A magy. orvosok és természetvizsgálók V. nagygyűlése Kolosvárt (U. o. 1844. II. 13–15. sz.); 6. Szóbeli előadás, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók kolosvári V. nagygyűlése alkalmával tartatott (U. o. 1845. I. 13–14. sz.); 7. A magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott VI. nagygyűlése orvosszaki működéseiről (U. o. 1846. I. 8–9. sz.); Orvoskari jegyzőkönyv (U. o. 1848. II. 1. sz.); 9. A magyar orvos-sebész tanári kar 1848. évben tartott ülésének jegyzőkönyve (U. o. 7. 24. sz.); 10. A magyar orvosok és természetvizsgálók eddigi gyűléseinek története és haszna (A VI. nagygyűlés munkálatai között); 11. Az első magy. ált. biztosító társaság életbiztosító osztályánál az orvosi eljárásra vonatkozó utasítás, ügymenet, bizonyítványok, a hely népességi és egészségi viszonyainak statisztikai összeállítása (Pest, 1860); 12. Az életbiztosítás tudománya, különösen orvosi szempontból (M. Akadémia Math. és Term Közl. V. 1865.). Szerkesztette a magyar orvosok és természetvizsgálók Kassa-Eperjesen tartott VII-ik, és a Sopronban tartott VIII-ik nagygyűlésének történeti vázlatát és munkálatai könyvét, a Fiuméban tartott XIV-ik nagygyűlésnek pedig alelnöke volt s ennek dolgozatai közt több munkája foglaltatik, többek közt a nagygyűlés alapszabályai és ügyrendje, azután Balassa János egyetemi tanár emlékezete. A XVI-ik nagygyűlés munkálatai közt a pesti himlőjárványról 1873-ban, a XIX-ik nagygyűléséi közt Dr. Pólya József életrajza czimű munkái tűnnek ki. Terjedelmes, jeles műve: a Budapesten uralgott járványos betegségek történelme, különös tekintettel a cholerára, egy térképpel s két rajzolati táblával, mely Budapest főváros által, Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leírása, Budapest főváros a magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésére emlékül czím alatt 1879-ben kiadott collectiv nagy mű II. részében s onnan különlenyomatban is megjelent. A fővárosnál viselt kerületi főorvosi állásától 1873-ban akkor lépett vissza, mikor Pest, Buda és Ó-Buda egy törvényhatósággá egyesíttetett. Mint képviselő – bizottsági tag azonban ezután is – egész haláláig élénk részt vett a főváros közügyeiben. Az 1881–84-diki országgyűlésre Pest megye ráczkevei kerülete küldötte képviselőjéül, itt a függetlenségi pártban foglalt helyet, melynek vezér tagjai közé emelkedett fel. Előző tényező volt ehhez: Kossuth Lajos édesatyja, Kossuth László fölött mondott emlékbeszéde, melyet annak síremléke leleplezése ünnepélyén Alsó-Dabason 1880. június 13-án mondott el (megjelent a hirlapokban és különlenyomatban: Budapest 1880). Országgyűlési beszédei közül az: Országgyűlési képviselőház naplója a következőket hagyta emlékezetben: 1. Az 1881. évi nov 18-án a Torna- és Abaujmegyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó beszéde, Tornamegyének további fennállása mellett (I. köt. 1881); 2. A magyar kir. csendőrség felállítására vonatkozó 1882. márcz. 9-én tartott beszéde (1882. IV-ik köt.); 3. A bosnyák politikáról 1882 máj. 20-án tartott beszéde (1882. V-ik köt.). Halála váratlanul, hirtelen történt. 1888-ban augusztus 22-én este még künn a Városligetben baráti társaságban mulatott. Éjfél után szívszélhűdés vetett véget életének. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár