1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Gyárfás István

Gyárfás István született Dömsödön, Pest megyében 1822-ben július 17-dikén. Atyja Gyárfás Pál dömsödi ref. lelkész, anyja Pály Zsuzsánna. A gyermek szüleivel Halasra jövén, itt kezdte meg iskolai pályáját és folytatta Debreczenben, ahol a jogi tanfolyamot is végezte. Innét Eperjesre ment joggyakorlatra. Az 1846. évben a köz- és magánjogból letette az ügyvédi vizsgát, a következő évben a váltójogból. 1848 elején a jászkún kerület tiszteletbeli jegyzőjévé neveztetett ki. 1848. július havában Halas város első aljegyzőjévé választatott. A forradalom leveretése után egy ideig bujdosott, de utóbb ellene minden eljárás megszüntettetvén, 1850 elején neveztetett ki a jászkún kerületi törvényszékhez, 1851-ben pedig a félegyházai járás alkapitányává, Halason való székhellyel. 1854-ben mint járási segédszolgabíró Gödöllőre került, hol 1861-ig tartózkodott, amidőn is mint rendelkezés alatti tisztviselő Halasra visszajött, hol 1862-ben kiskún kerületi táblabírává neveztetett ki. Az alkotmányos korszak visszatérvén, Gyárfás a kiskún kerületben alsójárási bíróvá választatott, 1872-ben kir. ügyésznek Szabadkára, 1875-ben november 18-dikán pedig királyi táblai rendes bíróvá neveztetett ki. A bírói és irodalmi téren kifejtett nagy tevékenység közepett 1883-ban július 16-dikán ragadta el a halál. Főmunkája: A jászkúnok története, melyből két kötet életében megjelent, a harmadik halála után, a negyedik kéziratban már kész. Értekezései közül fölemlítjük ezeket: A jászkúnság történetéhez a XVI. és XVII. századból (Győri tört. és rég. füzetek. IV.); Tárnokvölgyi ütközet, és a hunscythák temetkezési módja (Századok, 1867); A fekete sereg (Századok, 1877); Dobó István Egerben (Akadémiai székfoglaló, 1879); A paraszt vármegye (Akadémiai értekezés, 1880); A jászkúnok nyelve és nemzetisége (Akad. értekezés, 1882); A Petrarka-Codex kún nyelve (Akadémiai értekezés); Jerney János emléke (Akadémiai felolvasás, 1883). A Magyar Tud. Akadémia 1878. év június 14-dikén választotta meg Gyárfás Istvánt lev. tagjává. A Magyar Történelmi Társulatnak fennállása óta választmányi tagja volt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár