1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Asbóth Lajos

Nemescsói Asbóth Lajos 1803-ban jún. 20-dikán Keszthelyen született, első kiképzését ugyanott a premontreieknél, később Sopronban az evangelikus gymnasiumban nyerte. Tizennégy éves korában a bécsi hadmérnöki akadémiába lépett és 18 éves korában a 4-ik számú dragonyos ezredhez hadnagynak neveztetett ki. Tiszti pályáján többnyire mint hadsegéd működött: Kresz Alberti és Civalart, lovasságot vezénylő tábornokok oldala mellett. Mint százados két éven át századot vezényelt a 3. vértes-ezredben, mégpedig oly kitűnő eredménnyel, hogy mind a hadosztály-, mind pedig a dandár-vezérek évi jelentéseikben Asbóth századját mindig „minta csapat”-kép említik. 1842-ben huzamosan betegeskedvén, ideiglenesen nyugalomba lépett. 1848-ban őrnagynak és a krassói nemzetőrség parancsnokának neveztetett ki. E nemzetőrség, valamint a segélyére érkezett csekélyszámú sorcsapatok élén, a bánáti bányászkerületet a felkelők, a Szerbiából támadó szerbek és Appel tábornok sorcsapatai ellen sikeresen védelmezte. 1849-ben mint alezredes Debreczen katonai parancsnokává neveztetett ki; mihamar ezredessé előléptetve és a tartalék-sereghez vezényelve, a Tisza vonalát — Tokajtól Tiszafüredig — megerődítette és védelmezte. A tavaszi támadó hadműködések alatt Asbóth egy önállóan működő seregrésszel, az előnyomuló magyar hadsereg balszárnyát és oldalát fedezte. Buda ostromában tevékeny részt vett és május 22-ikén a 2-ik hadtest vezetését vette át. Tábornokká előléptetve, hadteste élén vívta ki a peredi győzedelmet. 1849 július elején a Szegeden alakuló tartalék-sereg szervezésével bízatott meg. A szabadságharc leverése után 1849-től 1857-ig az aradi várban volt fogva. 1857–1860-ig az osztrák államvasút-társaság tisztviselője volt Resiczán. 1862-ben jelentek meg Emlékiratai az 1848. és 1849-iki magyarországi hadjáratból, 1864-ben A Hadvezér és a Hadtudomány Alapelvei czímű terjedelmes művét adta ki. Folyóiratokban számos hadirodalmi közlemény jelent meg tőle. A M. Tud. Akadémia 1863-ban választotta meg lev. tagjául. Meghalt 1882. máj. 6. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár