1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Deák Farkas

Deák Farkas szülelett Marosvásárhelyt 1832-ben apr. 4-dikén, hol iskolai tanulmányait is végezte. Ezeket megszakította a szabadságharcz, melyben mint gróf Tholdalagi Mihály segédtisztje vett részt. 1852-ben az úgynevezett székely összeesküvésben való részvétellel vádoltatván, elfogatott és öt esztendeig kellett a marosvásárhelyi és josefstadti börtönökben szenvednie. 1857 nyarán visszanyerve szabadságát, egy ideig Erdélyben, előkelő házaknál mint nevelő működött. Néhány év múlva Budapestre jött, hol mint politikai és szépirodalmi lapok munkatársa talált foglalkozást; egyúttal az egyetemen a jogtudományi tanfolyamot végezte el. 1867-ben az igazságügy minisztériumban titkárrá neveztetett ki, és később az osztálytanácsosi rangot nyerte el. Irodalmi pályáját a szépirodalom terén kezdette meg; nagyszámú novellákat bocsátott közre, majd a nemzetgazdasági tudomány munkásai közé állott. Végre élete utolsó tizenöt esztendejét egészen a hazai történettudomány művelésének és gyarapításának szentelte; különösen a nők szerepe a hazai történelemben, és Erdély XVII. századbeli történetének kiváló alakjai képezték kutatásainak és dolgozatainak tárgyát. Élénk tevékenységet fejtett ki a Történelmi Társulatban – melynek sok éven át jegyzője volt – a régészeti, valamint magyar heraldikai és genealogiai társulatokban, úgyszintén a székely művelődési egyletben, melynek alelnöke volt. Az Akadémia 1876-ban választotta meg levelező, és 1885-ben rendes tagjává; 1886-ban hivataláról nyugdíjjal lemondott és ez alkalommal a vaskorona-rend III. osztályú jelvényét nyerte el. Ettől fogva leginkább szülővárosában, Marosvásárhelyt tartózkodott, s ott érte el a halál 1888-ban jun. 4-dikén. Munkái a következők: I. Önálló művek: Nemzetgazdaság története Magyarországon (1866); Fogságom története (1869); Wesselényi Anna élete (1875); Magyar hölgyek levelei (500 levél) (1879); Tököly Imre levelei (1882); Gróf Wesselényi Ferencz nádor jellemrajza (1882. – a Történelmi Társulat kettős díjjal tüntette ki); Báthori Zsófia. Korrajz (1882); Egy főúr a XVII. században (1883. – az Akadémia pályadíjjal koszorúzta); A Bujdosók levéltára (1883) stb. II. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémiában: Nagyvárad elvesztése (székfoglaló); A Wesselényi család őseiről; Nagy Csáky István élete; A magyar hölgyek leveleiről; A zománczozás történetéhez III. Emlékbeszédek: Szalay Ágoston felett; gróf Mikó Imre felett; gróf Wass Sámuel felett; Csengery Antal felett; gróf Teleki Domokos felett; báró Radvánszky Antal felett. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár