1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Zlamál Vilmos

Morvai Zlamál Vilmos született 1803-ban június 25-dikén Morvaországban, Morsitz községben. Tanulását Kremsirben kezdette és Bécsben a Josephinumban végezte, ahol orvosi oklevelet szerzett magának. Mint orvos hadi szolgálatba lépvén, az akkor báró Bianchi nevet viselt 63. sz. gyalogezredhez osztatott be, melynek Gácsországban, Zlocsow városban volt állomása, ahol 1831-ben, a lengyel–orosz háború alkalmával, a Dwerniczky-féle hadcsapat sebesültjeinek egy részét is gyógykezelte. 1833 őszén a cs. kir. udv. hadi tanács rendeletére Bécsbe küldetett az állatorvosi tanintézetbe. Innen a kétévi tanfolyam bevégzése után Temesvárra tétetett át. Így került Magyarországra. Itt az állategészségügyi felügyelet és a határszéli veszteg-intézetek felügyelete is hatásköre alá soroztatott. 1838 július havában országos állatorvossá neveztetett ki Pestre, amely állásra Lenhossék József akkori protomedicus felhívására pályázott. Ekkor még nem tudott magyarul, de kineveztetése után csakhamar annyira elsajátította a magyar nyelvet, hogy a vezetésére bízott pesti állatgyógyintézetben előadásokat tartani, s irodalmilag foglalkozni is képes lett. Sok érdeme van Magyarországon az állatgyógyászat kifejtése és az állategészségügyi rendtartás életbeléptetése körül. Az állatgyógyászati és rendészeti szakban kifejtett irodalmi működéséért, mely téren több önálló munkát is hagyott hátra, a m. tud. Akadémia 1864-ben levelező tagjává választotta. Az ugyane szakban a gyakorlat terén és a közszolgálatban szerzett érdemeiért a király 1874-ben a vaskorona-renddel, 1881-ben pedig — midőn aggkora folytán hivatalos állásaitól visszavonulva, kiérdemlett nyugalomba lépett — „Morvai” előnévvel magyar nemességre emeléssel tüntette ki. A vaskoronarend lovagja, minisztériumi tb. osztálytanácsos, a m. kir. tudományegyetem és állatorvosi tanintézet ny. r. tanára, a m. tud. Akadémia levelező, az országos közegészségi tanács, az országos magyar gazdasági egyesület s természettudományi társulat rendes, a harkowi s dorpathi állatorvosi tanintézetek tiszteleti tagja, 1886-ban nov. 11-dikén halt meg Budapesten. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár