1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Vész János Ármin

Vész (Weiss) János Ármin 1826. apr. 7-én született Szegeden. Gymnasialis tanulmányait a szegedi lyceumban, mérnöki tanulmányait pedig a pesti egyetemen levő mérnöki intézetnél végezte, hol a mérnöki szigorlatok sikeres letétele után 1848-ban mérnöki oklevelet nyert. A szabadságharcz alatt az építészeti igazgatóság által a debreczen-szatmári vasúti vonal kítűzésére volt kiküldve. 1849. októberben kezdette meg tánári működését a pesti egyetemen a mérnöki intézetnél, mint tanársegéd; ezenkívül a mennyiségtan előadásával helyettesi minőségben bízatott meg. Két év múlva a mérnöki intézet és a József ipartanoda egyesülése alkalmával szintén helyettesi minőségben volt alkalmazva az egyesült intézetnél, mely 1857-ben, a végleges szervezés alkalmával, a József-műegyetem nevet vette fel, amidőn ő is véglegesen kineveztetett a felsőbb mennyiségtan és leíró mértan tanárává. Mind a két tanszéket 1867-ig látta el, midőn végre a két tanszék szétválasztatott, az idő óta csakis a felsőbb mennyiségtant adta elő. 1858-ban a M. Tud. Akadémia levelező, 1868-ban pedig rendes tagjának választotta. 1859 óta a palermói tud. akadémia levelező tagja. 1860 óta a k. m. Természettudományi Társulat tagja, 1862—63-ban annak titkára volt. Szerkeszté a k. m. Természettudományi Társulat közlönyét 1863—64-re. Tagja volt előbb a reál-, később a középtanodai tanárvizsgá1ó, úgyszintén a hajóvezénylői vizsgáló bizottságnak, és a középtanodai tanárképző intézetnek. A kereskedelmi minisztérium által számos biztosítási intézet alapszabályai és szervezete tárgyában bízatott meg véleményadással s az e czélra alakult enquétenek is tagja volt. A »Haza´ »Hazat biztositó banknak igazgatósági tagja lett. 1871-ben a kir. József-műegyetem első prorektora, 1874-ben rektora volt. 1882. jún. 29. hunyt el. Irodalmi munkássága a következőkben nyilvánul: A háromél leirati feloldása. (Pest, 1858.); A felsőbb mennyiségtan alapvonalai. Két részben. I. Különbzéki és egészleti hánylat. II. Különbzéki és egészleti hánylat alkalmazása a mértanra. (Pest, 1861–62.) — a M. Tud. Akadémia által 1865-ben a nagyjutalomra érdemesíttetett; Leirati mértan I. rész. A vetülettan I. fele. (Pest, 1865.); Biztosítási kölcsön. (Uj életbiztosítási nem). (Pest, 1868.); A legrövidebb távolok a körkúpon. (Pest, 1869.); A legkisebb négyzetek elmélete és bevezetésül a valószinűségi hánylat elemei. (Pest, 1869.); Adalékok a visszafutó sorok elméletéhez. (Bp., 1874.). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár