1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Suhayda János

Suhayda János született Borsod megyében, Miskolczon, 1818-ban deczember 29-dikén, szegény szülőktől, kik innét 1821-ben Váczra költöztek. Ő itt végezte elemi, gymnasiumi és bölcsészeti tanulmányait. 1834-ben a pesti egyetemre ment s jogi tanulmányait 1837-ben befejezte; ekkor a váczi egyházmegyei papjelöltek közé vétetett fel, és gróf Nádasdy Paulai Ferencz váczi püspök felismervén tehetségeit, a bécsi Pázmány-intézetbe küldte a hittani tanfolyamra. Ez azonban hivatásának meg nem felelvén, 1839. ápril hó végén magát a jogi pályára szánta. A felsőbb tudori fokozatokat elnyerendő, az előkészületek alatt részint a báró Rudits és Vojnits családnál 1841-ben, majd később báró Aczél Antal, Arad megyei főispán családjánál nevelősködött, míg 1841-ben jogtudori oklevelet nyert. Hivatalos pályáját 1842-ben május 12-dikén kezdette meg, mikor is Vácz városa tanácsnoka lett. Szélesebb működési körre törekedvén, az egyetemi, majd a győri jogakadémiai, végül 1847-ben az akkor még József-ipartanodánál (a későbbi műegyetemnél) az urbér, mezei rendőrségi és erdők fenntartását tárgyazó törvények és ezekhez kapcsolt váltójog tanszékére pályázott. 1848-ban márczius 19-dikén Uzovits János hétszemélynöktől, a pesti egyetemi jogi kar igazgatójától, meghívást kapott Pestre, hogy az egyházi törvényeket magyar nyelven adja elő az egyetemen. Tanszékét 1848-ban márczius 23-dikán foglalta el. 1849 végén Bécsbe nyert meghívást a codificatióhoz. 1850 májusban — megkérdeztetése nélkül — a pozsonyi akadémiához igazgatói és magyar magánjogi tanár minőségében nevezték ki; de ő részint törvényes kineveztetéséhez ragaszkodva, részint pedig vonakodva német előadásokat tartani, megvált a tanári pályától. 1851-ben Pest megyei törvényszéki ülnökké neveztetett ki. 1854-ben a kecskeméti törvényszék ülnökévé, 1856-ban a pesti országos törvényszék tanácsosává neveztetett ki; még ugyanazon évben a székesfehérvári törvényszék alelnöke lett, mely minőségben a közbiztossági állapotok érdekében erélyesen működött. Az alkotmányos időben rendelkezési állapotba helyeztetett, és akkor írta monumentális munkáját: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere czímmel. 1862-ben jul. 25-dikén a magyar kir. Helytartótanács tanácsosává neveztetett ki. Az Akadémia őt 1864. évben lev. tagjává választotta. 1867-ben a m. kir. igazságügyi minisztériumhoz osztálytanácsossá, 1868-ban a pénzügyi feltörvényszék elnökévé, 1869-ben jan. 3-dikán pedig a hétszemélyes tábla bírájává neveztetett ki. Irodalmi munkái közül felsoroljuk ezeket: A Magyarországra szóló ideiglenes törvényszéki szerkezet és törvénykezési rend polgári része (Pest, 1850); Váltójogtan (Pest, 1850); A Magyar-, Horvát-, Tótország, Szerb vajdaság, és temesi bánság számára … életbe lépő ideiglenes polgári perrendtartás… (Pest, 1853); Magyarország közjoga az 1848-iki törvények szerint (Pest, 1861); A magyar polgári törvénykezés rendszere, az ideiglenes törvénykezési szabályokhoz alkalmazva (Pest, 1861., négy kiadást ért); A magyar polgári anyagi magánjog rendszere (Pest, 1862., hat kiadást ért.); A köteles rész (Akadémiai székfoglaló, 1864); Tanulmányok a polgári magánjogi codificatió terén (Pest, 1867); A honositásról és külföldiekről (Pest, 1867). Nagyobb értekezései ezek: Adatok és eszmetöredékek a polgári házasságról (1868); Az irodalmi és művészi jogok a törvényhozás terén (1868); Észrevételek az egyetemi tantervet illetőleg; Pénzügyi törvényszékek (1869); A házassági válóperekről (1871); Emlékbeszéd Császár Ferenez akad. tag felett. Az utolsó évtizedben előtanulmányokat tett a magyar jog dogmatikus fejlődését tartalmazó nagyobb munkához, azonban az anyag feldolgozásában hosszas és fájdalmas betegsége gátolta. Meghalt Budapesten 1881-ben szeptember 18-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár