1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Révész Imre

Révész Imre született 1826-ban január 14-dikén Szabolcs megyében, Uj-Fehértón. Folytonos nélkülözések közt vergődött fel a gymnasiumba, melynek tanulmányait Hajdu-Böszörményben s Debreczenben, akadémiai pályáját szintén Debreczenben végezte. A magyar kir. egyetem 1844-ben a Schwartner alapítványból pályakérdést tűzött ki: „Mi az oka, hogy Magyarország fennáll, és nem enyészett el, mint a hunnok, gepidák, avarok és más népek által a Duna és Tisza mellett alapitott birodalmak”. A pályadíjat a 18 éves Révész Imre nyerte el. Tanulmányainak befejezte után két évig a 3-ik, egy évig a 6-ik gymnasiumi osztály tanítója volt s utolsó évben akadémiai segédtanárságot is viselt. 1851-ben balmazujvárosi lelkésszé választatott, de mielőtt hivatalába lépett volna, utazni ment. Bejárta Hollandiát, Belgiumot, Helvétiát és az osztrák birodalom több tartományát, mindenütt a tudományos életet figyelemmel kísérvén, és a könyvtárakban a hazánk történetére vonatkozó adatokat nyomozván. Éveken át dolgozótársa volt a Magyar Hirlap, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Uj Magyar Múzeum, Vasárnapi Újság, Sárospataki Füzetek, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap folyóiratoknak. A Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben választotta levelező tagjává, székét a történelmi kritikáról szóló értekezéssel foglalta el. A protestáns egyházi téren szerzett érdemei méltánylatául a bécsi prot. theol. egyetemi facultas tudorsággal tisztelte meg. Nem kevesebb közbecsülésben állt Németország és Anglia egyházi köreiben is, hol a legelőkelőbb szakférfiakkal állt élénk összeköttetésben. Az 1861. évi országgyűlésen, mint a határozati párthoz tartozó képviselő, Deák felirati javaslata ellen felszólalt, és a pragmatica sanctiónak alaptörvény minőségét tagadván, azt családi szerződésnek nyilatkoztatta. A roppant történeti apparatus, melyet ez alkalommal használt, nagy feltűnést okozott, és mikor hatásos beszéde után képviselői állásáról lemondott, Deák Ferencz is nyilvánosan kijelenté, hogy Révész távozása az országgyűlésre nézve veszteség. A protestáns egyházi és irodalmi küzdelmek arra vitték, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezőt alapítsa, melyet nehány évig anyagi áldozattal tartott fenn. De abba belefáradva, néhány év előtt abba hagyta, ez idő óta kizárólag azon gondolattal foglalkozván, hogy a tiszántúli egyházkerület történetét megírja. Mint egyházi szónok nagy hatással működött. Meghalt 1881-ben február 13-dikán, midőn rendkívüli lelki erejétől és tudományos készültségétől a magyar történettudomány még nagyszabású munkákat várt. Munkái a következők: A protestáns egyházalkotmány alapelvei stb. (Szarvas, 1856); Erdősy János magy. protestáns reformátor (Debreczen, 1859); Etellaka, vagy is Attilla hun király székhelye (Debreczen, 1859); Dévai Bird Mátyás életrajza és irodalmi művei (Pest, 1863); Egyetemes egyháztörténelem (Debreczen, 1865); A levéltárak megóvásáról és rendezéséről (Debreczen, 1868); Szoboszlai Pap István ref. lelkész levelei az 1825–27. évi országgyülésrűl; Magyar helynevek (Uj Magyar Múzeum, I. és II. évfolyam); Az ordaliák, vagy istenitéletek (Uj Magyar Múzeum, VIII. évfolyam); A történelmi birálatról. Székfoglaló. (Akadémiai Értesítő); Kálvin János és a protestantizmus (1864); A magy. protest. egyház szabadságának védelme, némely tekintélyes német tudósok megtámadása ellen. Számos czikk az általa szerkesztett Figyelmezőben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár