1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Nyáry Albert, báró

Báró Nyáry Antal koronaőr, és felső-kubinyi s nagyolaszi Kubinyi Jozéfa másodszülött fia, 1828. június 30-án született Bagonyán, Hont vármegyében. Az 1844—45. évben a bölcseleti tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta. Horvát István legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Jogi tanulmányait 1845—1848 között ugyanazon egyetemen fejezte be. Mint egyetemi hallgató (1847-ik évben) „Szerbia bukása" czímű értekezését adta ki Vahot Imre Pesti Divatlapjában. Azon nyelvmívelő körhöz tartozott, melynek tagjai — közöttök Nyáry és Vasváry, mint vezérszónokok — a márcziusi napokban emlékezetes szerepet játszottak. A nemzeti nagy mozgalom napjaiban félbeszakítván tanulmányait, a Sándor-gyalogezredbe lépett, s 1849-ben mint főhadnagy Kossuth kormányzó mellett hadsegédi szolgálatot tett. Az üldözések őt később hazája elhagyására kényszeríték. Olaszországba menekült, és 1859-ben Garibaldi hadi vállalatában vett részt. Ez alatt olasz levéltárakban hazai történelmünket illető emlékek kutatására is irányozta figyelmét, egyszersmind a Crouy herczegeknek az Árpádoktól származása ügyében több munkát tett közzé. 1867. évben visszatért hazájába, és az ekkor alakult Történelmi társulat legelső választmányának tagjává választatott. A nevezett társulat közlönyében, a Századokban jelentek meg tanulmányai: „Esztei Beatrix, II. Endre király özvegye"; „Hippolyt esztergomi érsek Mátyáskori számadásai", utóbbi egy kultúrtörténelmileg feldolgozott ismertetés. Az Akadémia 1872. évben levelező tagjává választotta. A történelmi bizottság megbízásából Nagy Ivánnal együtt kiadta a „Magyar diplomatiai emlékek Mátyás király korából" c. művet négy kötetben, és az Archaeologiai Bizottság megbízásából több éven át — Henszlmann Imrével együtt — szerkesztette az „Archaeologiai Ertesítő"-t. Kiváló tevékenységet fejtett ki a heraldikai és genealogiai tudományok terén, és az e czélra alakult társulat közlönyét, a „Turul"-t Fejérpataky Lászlóval együtt szerkesztette. Főmunkája a „Heraldika vezérfonala", melynek megírását az Akadémia történelmi bizottsága bízta reá. Ezen munkára évek során át egész erejét fordította. Megjelenését már nem érhette meg. Néhány héttel előbb, 1886. január 1-én elragadta a halál. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár