1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1881

Baintner János Fabritius Károly Gorove István Horváth Ignácz Korponay János Lukács Móricz Molnár Aladár Morócz István Révész Imre Suhayda János Szabó Imre Szemere Miklós Tóth Kálmán Tarczy Lajos

† 1882

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Greguss Ágost Kallós Lajos Konek Sándor Konek Sándor Vész János Ármin

† 1883

Érkövy Adolf Benkő Dániel Gyárfás István Hegedűs Candid Lajos Petzval Ottó Zsivora György

† 1884

Frankenburg Adolf Hegedűs László Lichner Pál Lugossy József Pompéry János

† 1885

Hornyik János Rózsay József

† 1886

Beöthy Leó Ipolyi Arnold Kalchbrenner Károly Korizmics László Kovács Pál Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Pauler Tivadar Peregriny Elek Tárkányi Béla József Zlamál Vilmos

† 1887

Arányi Lajos Kéry (Bittner) Imre

† 1888

Balogh Kálmán Danielik János Deák Farkas Halász Géza, Dabasi Henszlmann Imre Hunfalvy János Kemény Gábor, Báró Kovács Sebestyén Endre Kriesch János Lenhossék József Paur Iván Somogyi Károly Trefort Ágoston Zsigmondy Vilmos

† 1889

Ökröss Bálint Kukuljevič-Sakcinski Iván Ney Ferencz Rómer Flóris Rónay Jáczint János Tóth Ágoston

Morócz István

Morócz István 1816-ban deczember 25-dikén Heves megyében, Ludas községben született, ahol atyja gazdatiszt volt. Gymnasialis tanulmányait Gyöngyösön, a bölcsészetieket Pesten végezte. Itt 1846-ban decz. 16-dikán orvostudori oklevelet nyert. Mint készülő rigorosans, a nagytudományú dr. Pólya J. segédje volt, aki azon időben Budapesten a Városliget mellett magán-tébolydát tartott. Már eközben elkezdett a gazdasági irodalommal is foglalkozni. Ez úton egybeköttetésbe jutott Török Jánossal, az Országos gazdasági egyesület akkori titoknokával és a Magyar Gazda czímű gazdasági lap szerkesztőjével, aki azután 1845-ben decz. 31-dikén titoknoki segédként alkalmazta. Az Országos gazdasági egyesület 1846-ban april 26-dikán tartott választmányi gyűlésén — a felállítandó központi felső gazdasági tanintézet részére — a vegy- és műtanra tanárjelöltül választván meg, kiképeztetésének tökéletesítése végett külföldre küldötte. Ily czélból előadásokat hallgatott Berlinben, s beutazta Poroszországot, Hollandiát és Belgiumot. E tanulmányai és utazásai közben érték az 1848-dik évi események. A haza veszélyének hírére hazasietett, s mint hadiorvos lépett a magyar kormány szolgálatába, mely állásban hadtörzskari főorvosi rangra emelkedett. A fegyverletétel után ő is, mint sok buzgó honfi, több hónapot bujdosásban töltött. 1850 elején előbb a Korizmics László által kiadott Gazdasági Lapok mellett nyert foglalkozási tért, 1851 januárban pedig az Országos gazdasági egyesület újraszervezése alkalmával annak előadójává és ideiglenes pénztárnokává választatott. Ez időtől fogva megszakadás nélkül együtt élt ő a gazdasági egyesülettel; részt vett annak minden működésében, fejlésében, emelkedésében, haláláig viselvén annak titoknoki hivatalát, melyet 1854-ben nyert el. Meghalt 1881-ben okt. 10-dikén. Az irodalom mezején önálló munkát nem hagyott hátra; működése e téren főképp szaklapokban s időközi folyóiratokban megjelent czikkekre, előterjesztésekre, azután összeállításokra és szerkesztésekre szorítkozik; ily minőségben azonban értékes és terjedelmes, átalában a mezőgazdaságra vonatkozólag. Már orvosi felavattatása alkalmával a mezőgazdaság kapcsolatából választotta dissertationalis tételét Az alkalmazott vegytan történeti vázlata czím alatt. Gazdasági utazásának eredményét Kalászok utamból czím alatt, a Magyar Gazdában ismertette. 1851-től egész haláláig, harmincz éven át szerkesztője levén a Gazdasági Lapoknak, főképp ebben központosította irodalmi működését. Szerkesztette ezen kívül a Gazdasági egyesület emlékiratait, az Egyesületi közleményeket, Az országos magyar gazdasági egyesület évkönyveit, azonképp az egyesület kiállítási, gép- és ekeversenyi jegyzékeit stb. De legbecsesebb és legmaradandóbb emléke irodalmi működésének a Mezei gazdaság könyve, amelyet az angol Stephens Henri híres Farmkönyve mintájára, több szakíró közreműködésével dolgozva — Korizmics Lászlóval és Benkő Dániellel együtt — hárman adtak ki. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár