1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1877

Schirkhuber Móricz

† 1878

Fogarasi János, Alsóviszti Horváth Mihály Somhegyi Ferencz Szőnyi Pál Szkalniczky (Skalniczky) Antal

† 1879

Fest Vilmos Kenessey Albert Rudics József Weninger Vincze

† 1880

Haberern Jonathán

Fogarasi János, Alsóviszti

Alsóviszti Fogarasi János született 1801-ben april. 17-dikén, Abauj vármegye Felső-Késmárk helységében, hol 1807–1811-ig a népiskolába is járt. Tanulását Szikszón folytatta és 1825-ben Sáros-Patakon végezé (ez utóbbi évszám Fogarasi saját feljegyzése), mely utóbbi helyen a helv. hitv. főiskolába 1814-ben sept. 12-dikén történt beiratása után 1818-ig a gymnasiumi, ezen év julius havától kezdve 1823-ig az akadémiai tanfolyamot hallgatta. Alsóbb osztályú tanuló úrfiak mellett tanítóskodott, hogy csekély vagyonú apja s rokonai terhét könnyítse. Kitűnőbb tanárai az akadémiai pályán voltak: Kövy Sándor, Nyíri István, Rozgonyi József, Somossi János és Szombati János. Tanult is mindent, amit csak tanulni lehet, sőt még zenével és festészettel is foglalkozott. Különös hajlamai voltak a jogtudományra és ebben őt Kövy Sándor nagyon támogatta. 1827 végén iktattatott a kir. táblai jegyzők sorába, 1829-ben lett közjogi ügyvéd. Az ügyvédi pályára hajlamot nem érezvén magában, nevelői állást fogadott el Komáromy György szabolcsi és bihari nagybirtokos özvegyének úri házánál. E körben kezdte legelőször sokoldalú irodalmi munkásságát, de érezvén, hogy a tudományos foglalkozás az élet anyagi igényeit ki nem elégíti, polgári állásra törekedett, és 1841-ben márczius 1-jén a váltó-ügyvédi vizsgát letevén, az új váltótörvényszéknél tanácsjegyzői hivatalt vállalt, melyet 1848. február végéig viselt. Ez időben a nagyszerű átalakulási mozgalmak kezdetén István főherczeg oldala mellé titkárul szemeltetett ki, és az úgynevezett nádori, mint a jászkun-kerületi legfőbb törvényszéken előadó volt. Pár hónap múlva t. i. 1848-ban maj. 1-től fogva Kossuth Lajos pénzügyminiszteriumában tanácsosi állásra emeltetvén, ő e minőségben fontos teendőket végzett, de a Pestről távozó kormányt Debreczenbe nem követte. A forradalom után hivatalra reá szorulván, 1850-ben február 1-től kezdve bíró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél, 1854-ben august. 10-dikén főtörvényszéki tanácsossá neveztetett ki, mint ilyen, másfél évig a büntető osztály elnöke, azután 1856. febr. 18-ától fogva 1861. márcz. 29-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke volt, midőn aztán a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át, és viselte 2 évig és 2 hónapig. 1863-ban nov. 5-dikén a hétszemélyes tábla bírájává neveztetvén ki, elérte a bírói rang legmagasabb fokát, s a váltói osztályban volt hetedfél év hosszat kitűnő előadó, honnét azután 1869-ben maj. 1-jén az új polgári törvénykezési rendtartás behozatalával a kir. Curia legfőbb ítélőszéki osztályához soroztatott és ott működött haláláig, mely 1878-ban junius 10-dikén következett be. A magyar t. Akadémia Fogarasit 1838-ban sept. 7-dikén levelező tagjává választotta, az igazgatóság pedig 1841-ben sept. 3-dikán rendes taggá nevezte ki, mint ilyen Hitelintézeteink szelleméről és befolyásáról a nemzeti jólétre czímű értekezésével foglalta el helyét az Akadémiában 1842-ben febr. 7-dikén. Már 1844. évben Czuczor mellé a nagy szótár segédszerkesztőjévé rendeltetett és midőn Czuczor 1866. évben meghalt, Fogarasi maradt a nagyszótár egyedüli szerkesztője és feladatát szerencsésen be is végezte. 1858-ban az akadémiai nagygyűlés a Marczibányi-féle másodjutalommal tüntette ki A magyar nyelv szelleme czímű munkáját. Werbőczy hármaskönyvének magyarítását ő indítványozta az Akadémiában, és abban tevékeny részt vett. A fordítás első kiadása 1844-ben, a második 1864-ben jelent meg. Ugyancsak ő indítványozta 1868-ban az Akadémiában egy fiatal nyelvtudós kiküldetését a mongol és magyar nyelvrokonság kinyomozására, egyszersmind négy esztendőre kötelezte magát, hogy az utazót évenkint 100 arannyal segélyezi. A kiküldött utazó Bálinth Gábor volt. 1874-ben ismét nyelvtudományi czélokra öt évre 500 forintot ajánlott fel évenkint. Anyagi viszonyainak rosszra fordultával azonban 1876-ban kénytelen volt ez adományt megszüntetni. Budapesten hunyt el 1878-ban jun. 10-dikén. Munkái folyóiratokban: A szóhelyezésről a magyar nyelvben (Athenaeum, 1838); Előeszmék a jogphilosophiához (Athenaeum, 1840. I. és II.); Az ősiségről (Athenaeum, 1839. II. ); A Corpus Juris magyaritásáról (Athenaeum, 1839. II.); Eszmék a jogphilosophiából (Athenaeum, 1840. I.); Észrevételek a tudós társaságnak magyar helyesirás és szóragozás főbb szabályai czímű munkájára (Figyelmező, 1839); A nyelvtudományi munkák II. kötetének bírálata (Figyelmező, 1839); Némely váltójogi és kereskedési műszók (Figyelmező, 1839); Császár Ferencz: »A váltó óvások« és »váltójogi műszótár« czímű munkáinak bírálata (Figyelmező, 1840). Önálló művei: Diák magyar műszókönyv a magyarhoni törvény és ország-tudományhoz (Pest, 1833., 2. kiad.: 1835); A magyar nyelv metaphysikája, vagy a betűknek eredeti jelentései a magyar nyelvre alkalmaztatva (Pest, 1834); Egyetlen egy mód a magyar játékszín czélirányos megalapítására (Pest, 1834); Német és magyar Zsebszótár (1–2. köt. Pest, 1836.; négy kiadást ért); Magyarhoni magános törvénytudomány elemei, Kövy Sándor után (Pest, 1839.; hat kiadást ért); Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez (Pest, 1840.; hat kiadást ért 1847-ig); Magyar kereskedési és váltójog, eredeti alaptannal világosítva (Pest, 1841., 2. kiad.: 1846); Kereskedői szótár magyar és német nyelven (1–2. köt. Pest, 1843); Magyar bank (Pest, 1841., Ferenczy sz. 1848); A magyar nyelv szelleme. Vagy ennek első kötete ily czímen: Művelt magyar nyelvtan elemi része (Pest, 1843); Magyar–német segédszótár, pótlékul minden eddig megjelent magyar–német zsebszótárakhoz (1845); Az egyszerű és kettős könyvvitel elemei a m. kir. ipartanoda számára (1850); Törvénykezési kalaúz (1850., 2. kiad.: 1851); Tájékozó az ideiglenes bélyegadó törvényben (1851); Közönséges váltórendszabály alapvonalai, váltójogi alaptannal (1854., 2. kiad.: 1857); A magyarhoni uj polgári perrendtartás alapvonalai (1853); A magyar igeidőkről (M. tud. Akad. Értesítő, 1858. IV, V. és VII. sz.); A magyarhoni országos alkotmány főágazatai régibb és újabb időben (1861); A személyragokról s azok viszonyairól (1861); Mongol tanulmányok (1868); Az uj szókról (Az akad. Értekezésekben, 1875); Hitelintézeteink szelleméről és befolyásáról a nemzeti jólétre (A m. t. Akadémia Évkönyvei VI. köt.). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár