1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1877

Schirkhuber Móricz

† 1878

Fogarasi János, Alsóviszti Horváth Mihály Somhegyi Ferencz Szőnyi Pál Szkalniczky (Skalniczky) Antal

† 1879

Fest Vilmos Kenessey Albert Rudics József Weninger Vincze

† 1880

Haberern Jonathán

Somhegyi Ferencz

Somhegyi Ferencz (előbbi családi neve Schröckh) született Bándon, Veszprém megyében, 1813-ban okt. 9-dikén. Tizenkilencz éves volt, midőn (1832) gymnasialis tanulmányait Veszprémben végezvén, a kegyes tantói rendbe lépett. 1835-ben Nagy-Kanizsán próbaéves tanár, 1836–37-ben pedig Váczon bölcsészethallgató volt, ennek végeztével tudori oklevelet nyert, 1840-ben szenteltetett föl áldozárrá. Egész odaadással élt a tanítói pályának, és így 1838—39-ben Nyitrán, 1840-ben Szentgyörgyön a hittant hallgatván, 1841–42-ben Tatán, 1843–44-ben Budán mint gymnasiumi tanárt találjuk. Váczon 1845–1848-ig az egyetemes történelem tanára volt a kegyes tanító-rendi növendékeknél, de előadta az érem- és oklevéltant is. 1849-ben Mernyén, a kegyesrend custodiatusi birtokán élt mint ellenőr. Hazafias érzülete 1849-ben, a forradalom leveretése után megrovást vonván magára, az ideiglenes katonai kormányzó által a tanítástól is eltiltatott. Azonban a következő évben már ismét a tanári széken, éspedig Szegeden találjuk, a vallástan, a magyar nyelv és irodalom képezvén előadásának tárgyát; 1851-ben a rend pesti nagygymnasiumába helyeztetett át, itt a történelem, földrajz, szám- és mértan tanára lévén, mely állásban őt 1858. év október haváig találjuk. Itt a fővárosban az ő lelkes történelmi előadásai csakhamar annyira elhíresedtek, hogy a gymnasiumi ifjúságnak szánt iskolai padokat idegenek, meglett férfiak is számosan keresték föl. Az Akadémia Somhegyit 1858-ban deczember 15-dikén választotta levelező tagjául. De ugyanezen évben el kellett hagynia Pestet, mert a germanizáló kormány szemében szálka lévén a kegyesrendiek működése, követelte, hogy a gymnasiumokban németül tartassanak az előadások. Somhegyi erre semmiképp sem volt rábírható, és ezért Szegedre küldték a történelem, földrajz ás mennyiségtan tanárául. Szegeden 1864. év végéig tartózkodott, időközben több kitüntetésben részesülvén, nevezetesen 1860-ban házi másodfőnök és gymnasiumi igazgatóvá, 1862-ben pedig kormánytanácsossá neveztetvén ki a rend által. 1865-ben Pestre hívatott és itt kormánysegéd, főgymnasiumi igazgató és a történelem tanára lett. 1867-ben Purgstaller József tartományfőnök gyöngültével rendfőnöki helyettessé választatott, egyszersmind báró Eötvös József által a Tudományegyetemre az egyetemes történelem, a történelmi módszertan és encyclopedia nyilvános, rendes tanárává neveztetett ki. Még ugyanezen évben a tanárvizsgáló bizottság tagja, Purgstaller halálával pedig a kegyes tanító-rend tartományi főnöke lett. Ez utóbbi minőségekben 12 évig, t. i. haláláig működött, mely Budapesten következett be 1879. július 1-én. Irodalmi munkásságáról megemlítendő, hogy 1846. és 1847. években Bolla Márton egyetemes történelmének magyarra fordításával foglalkozott és művét 1847-ben adta ki. Pesti tanárkodása elején adta ki a főgymnasiumi ifjúság használatára szerkesztett világtörténetét, éspedig 1851-ben az ókort, 1852-ben a középkort és az utána ejtett sok akadály miatt csak 1855-ben az újkort. 1857-ben Cap földiratát fordította le a reáliskolák használatára. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár