1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1861

Ötvös Ágoston Kállay Ferencz Márkfy Sámuel Szemere Pál Tasner Antal Vachott Sándor

† 1862

Egyed Antal Tóth Sándor

† 1863

Beély Fidél József Sauer Ignácz Waltherr László Imre

Kállay Ferencz

Kállay Ferencz született Debreczenben 1790-ben dec. 2-dikán. Tanulását szülővárosában kezdé, s a törvénytudomány hallgatásával be is végzé. Ez időközben megismerkedett Kölcsey Ferenccel, ki szintén a debreczeni iskola növendéke volt, s kivel később is 1820-ig szoros barátságban állott. „Levelezésünk 1820 után – olvassuk Kállaynak 1834-ben kelt jegyzetei közt – megszakadt; én még néhány ízben írtam hozzá, de választ nem kaptam; mindamellett az iránta való tisztelet és igaz szeretet érzetei ki nem aludtak máig is szívemből, sőt első ifjúságom napjaira visszaemlékezvén ottan-ottan, nem győzök elég hálát adni az égnek, hogy egy oly baráttal, mint Kölcsey, igen jókor megajándékozott.” 1812-ben Kállay Debreczenből Pozsonyba ment, hol az országgyűlés végszakát látta, s hol másfél évig joggyakornok volt Pozsony vármegye akkori jegyzője, Mailáth György oldala mellett. Pozsonyból Pestre jött a királyi táblához jegyzőül, s itt ügyvédi oklevelet nyervén, 1813-ban felment Bécsbe német törvényt tanulni, miből 1814-ben kiállván a vizsgálatot, auditorrá neveztetett a második székely gyalogezredhez. Tizenhárom terhes szolgálati év után – Kezdi-Vásárhely hatóságához harmincznégyezer lélek tartozott, s Kállay a más két székely ezrednél is köteles volt szolgálatot tenni, ha auditoruk nem volt – 1827-ben nyugodalomra lépett. Most két esztendeig Nagy-Enyeden lakván „historiai értekezését a székelyekről” itt írta 1829-ben. 1830-ban ősszel visszament Kezdi-Vásárhelyre, hol akkor báró Lakos vitte a kormányt, kivel megismerkedhetnie szerencséjének tartá. Ekkor írá munkáját a „nemzeti képviseletről”, melyet az Akademia kiadás végett elfogadott, de melynek megjelenését a censura gátolta; ekkor Pethe Társalkodójának is egyik írója vala. Az Akademia által 1832-ben martius 9-dikén levelező-, 1832-ben september 1-jén rendes taggá választatván, Budapestre jött lakni, hol kivált a régibb történetnyomozás s az összehasonlító philologia mezején volt munkás, de figyelmét a philosophiára, a társadalmi tudományok egészére is terjesztvén ki. Külön megjelent munkái: 1. Felelet az Akademia ezen jutalomkérdésére: Miképen lehetne a magyar játékszínt Budapesten állandóan megalapítani. (Kiadta a m. t. Társaság, Buda, 1844); 2. A magyar nemzetségről (Pest. 1836); 3. Kölcsey Ferencz gyermek- s ifjukori rajza (Pest, 1839); 4. Wesselényi Miklós Szózat czímű munkájának birálatja (Pest, 1842); 5. Az esküttszékekről (Pest, 1848); 6. Finn-magyar nyelv (Pest, 1844). Irodalmi munkásságának jóval nagyobb részét folyóiratainkban s rokon gyűjteményekben találjuk; a Wigand által kiadott Ismerettárban, a Tudományos Gyűjteményben, a Kritikai Lapokban, a Tudománytárban, a Pesti Hírlapban, a Világban, a Nemzeti Ujságban, a Magyar Akadémiai Értesítőben s Évkönyvekben; az utóbbiakban Köteles Sámuel és Görög Demeter felett készült emlékbeszédei is állanak. Még több kéziratban maradt; s ezeket 1861-ben januarius 1-jén bekövetkezett elhunyta után megvásárlotta az Akademia. Halála előtt kevéssel A magyarok ősvallása czímű pályairata a Kisfaludy-társaság által nyertesnek nyilváníttatott. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár