1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1861

Ötvös Ágoston Kállay Ferencz Márkfy Sámuel Szemere Pál Tasner Antal Vachott Sándor

† 1862

Egyed Antal Tóth Sándor

† 1863

Beély Fidél József Sauer Ignácz Waltherr László Imre

Vachott Sándor

Vachott Sándor 1818 november 17-én született Gyöngyösön, hol a katholikus gymnasiumban vette első oktatását. Innen Eperjesre ment az evangelikus lyceumban tanulmányait folytatni. Első költői kísérletei ez időszakra esnek. 1838-ban, midőn Nógrádban törvénygyakornok volt, megjelenvén az Athenaeumban nehány verse, rövid idő múlva jelesebb lyrikusaink közt fénylett neve, s a Kisfaludy-társaság őt 1842. januarius 22-én, az Akademia 1843. october 7-én tagjául választá. Költeményeit 1845-ben szedte össze s adta ki Pesten ily czím, alatt : „Vachott Sándor versei". Ezeket követte 1847-ben „Báthori Erzsébet, történeti beszély két énekben". 1848-ban a magyar kormánynál hivatalt vállalván, 1849 végén rédei birtokára vonult, s itt csendesen élt családjának s az irodalomnak; de forradalmi czélzatok gyanújába vétetvén, 1853-ban elzáratott. A fogságban kedélybetegségbe esett, melynek 1861. aprilis 9-én halál vetett véget. Testvére, Imre 1856-ban Sándor „Összes költeményeit" bocsátotta közre, s Tóth Lörincz a Kisfaludy-társaság 1861-diki közülésében gyászbeszéddel üllötte meg emlékét. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár