1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Jerney János

Jerney János született 1800-ban maj. 12-dikén Dorozsmán, a jászkún kerületben; iskoláit Pesten és Pozsonyban járá, majd Bécsben a tudományegyetem tanáraitól az archaeologiát s a keleti irodalmat hallgatá. 1821-ben ügyvédi oklevelet nyert, de hajlama őt az irodalmi, különösebben a történetnyomozási pályára vonzá. A Vizsgálódások a régi kún nemzet nyelvéről (1825-ben jutalmat nyert pályamunka), a Gondolatok a jászkürtről, ahhoz hasonló több kürtök ismertetésével (Szeged, 1827), a Világosítás Ázsiában a Kaukazus hegyén lakó avarok és kúnságiak nyelvének magyartalansága iránt (Szeged, 1829) czímű munkái lelkiismeretes buzgalmat tanúsítottak. Historiai, diplomaticai és sphragisticai értekezései, közleményei s bírálatai a Hasznos Mulatságokban (1833), a Társalkodóban (1834), a Tudományos Gyűjteményben (1835) haladásra mutattak, s az Akademia őt 1837-ben sept. 7-dikén levelező-, 1838. sept. 7-dikén rendes tagjául választá. Székfoglalója „A magyarországi bessenyökről” az Évkönyvek V-dik kötetében olvasható. Ezen túl több rendbeli dolgozataival találkozunk: az Akademiai Évkönyvekben: A mongol hadvezér levele IV. Bélához (1844); a Tudománytárban: A kubecsi népség (1839), Közlemények a hunscytha betűkkel irott túróczi régiségről (1840), Való-e, hogy az orosz birodalom alapítói magyarok voltak. Ráday Pál benderi követségének naplója (1841), Kadin mongol hadvezér parancslevele (1842), A Kuma-melléki magyar városról, az Erdélyben találtató fakönyvekről, a szlávok tót nevéről (1843) sat.; az Athenaeumban, a Figyelmezőben. 1844–5-ben Moldvában, Besszarabiában, Krímben sat. tett tudományos utazásának eredményeit 1852-ben adta ki ily czím alatt: Keleti utazás a magyarok öneredeti helyeinek kinyomozása végett (2 kötet). Követték ezt Magyar nyelvkincsek az Árpádok korszakából (Pest, 1854), Palócz nemzet és Palócz krónika (Történelmi Tár, I. köt.), A magyarországi káptalanok és conventek, mint hiedelmes és hiteles helyek története (Történelmi Tár, II. köt.). Meghalt 1855-ben decemb. 24-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár