1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Fabriczy Sámuel

Fabriczy Sámuel született 1791-ben martius 18-dikán Poprádon, a XVI. szepesi városok egyikében. Első oktatását a poprádi iskolában a házi tanítóktól, de legkivált atyjától, a helybeli evangelikus lelkésztől nyerte; a felsőbb gymnasialis a philosophiai és theologiai tanfolyamot Lőcsén végezte; a hazai jogtudományt a késmárki lyceumban hallgatta. Eltelvén a törvénygyakorlati évek, 1810-ben, tizenkilencz éves korában ügyvédi oklevelet nyert. Tanúja volt az 1811/2. országgyűlésnek, mint gróf Vandernath Henrik küldötte és Okolicsányi János Torna megyei főispán titkára. „.Kimondhatatlanul gyönyörködtem a dietai vitatásokban – olvassuk önéletrajzi jegyzeteiben – méltán mondhatom, hogy kevés publicistai ismeretimnek legnagyobb részét ezen országgyűlésnek köszönhetem.” 1814-től fogva 1821-ig a kor egyik jelesebb, s politikai credójára nézve jóformán eretnek, nagymíveltségű publicistájának, Berzeviczy Gergelynek rendes ügyvéde volt. Közben Szepes megye jegyzői hivatalának is tagja lévén, korán részt vett a közügyekben, s amely bizottságok az 1825-diki országgyűléstől az 1847-ig a Szepes megyei követek számára az utasításokat készítették, azoknak legtanultabb, leghiggadtabb tagja Fabriczy volt. 1820 ban az ágostai hitvallása Tisza-melléki superintendentia világi főjegyzőjévé választatott. 1821-ben megválván Berzeviczytől, Lőcsére tette át lakását. 1826-ban a szepesi városok esperességének senioralis felügyelőjévé választatván, e hivatalában megmaradt 1848-ig: a világi főjegyzőségről már korábban lemondott. 1848-ban báró Eötvös József akkori cultus- és közoktatási miniszter oldala mellett mint tanácsos működött. 1849-ben Pestről vissza Lőcsére ment, hol a köztiszteletben állott férfiú 1858. martiusban meghalálozott. Az Akademia őt 1832-ben martius 9-dikén választá meg tagul a törvénytudomány-osztályba, melynek alapos és sokoldalú ismeretei, szerénysége és jelleme által valóságos dísze volt. Még 1819-ben jelent meg tőle Elementa juris criminalis hungarici, csak 132 lapra terjedő könyvecske, de a tudomány színvonalán álla. Az 1823-diki Tudományos Gyűjteményben az esküttszékek intézetét tárgyalta, magyar nyelven ő az első. A Jelenkor melléklapjában, a Társalkodóban, s midőn ez megszűnt, magában a Jelenkorban 1833–1847-ig Füzér a törvénytudományból czím alatt megjelent értekezései (a csődperekről, a bírói zálogról, a halálbüntetésről, az ősiségről, a történeti jogról, az országgyűlési törvényszünetről, a sz. k. városok szerkesztéséről, az örökváltságról, a házi adóról, sat.; kijelölés és választás a városokban; magánrendszer és testi büntetések; korteskedés; két kamarai rendszer a megyéknél sat.) ama korszak legjelesebb jogtudományi termékei közzé tartoznak. Az 1837–9-diki Figyelmező alapos bírálatokat közlött tőle Szlemenics fenyítő törvényéről s az 1836-diki úrbéri törvény commentatorairól. Ifjabb korának aesthetikai, historiai és ethnographiai dolgozatait, melyek ez iránybani műveltségét is tanúsítják, az 1819–26-diki Tudományos Gyűjteményben tette közzé. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár