1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Császár Ferencz

Császár Ferencz született 1807-ben jul. 9-dikén, Szalaegerszegen (Zalaegerszegen). Elemi iskoláit szülőhelyén, a középtanodákat Szombathelytt, Kőszegen és Sopronban járá. 1822 ben a pannonhegyi benedekiek közé vétetett fel, hol a költői hajlamú Guzmicsban serkentőre talált. 1824-ben kilépvén a szerzetből, Győrött folytatá bölcsészeti éveit, majd a Veszprém megyei kispapok közé lépett. De meg nem szokhatván az egyházi életet, búcsút mondott a semináriumnak, s Pesten és Zágrábban törvénytudományt hallgatott. 1830-ban Fiuméba szakadt, mint gymnasialis tanár, 1832-ben a fiumei kormányszéknél nyert állást. Kiállván a váltó- és tengeri kereskedési törvényekből a vizsgálatot, 1836-ban a fiumei váltótörvényszék jegyzőjévé neveztetett. 1839-ben Budára jött mint a kir. könyvvizsgáló s tanulmányi bizottság tagja. 1840-ben a pesti váltótörvényszék ülnökévé, majd a hétszemélyes tábla váltóosztályának előadójává lett. A forradalom után kiejtetve hivatalos állásából, az ügyvédi pályára lépett. Meghalt 1858-ban augustus 17-dikén. Költeményein (Buda, 1841.; Pest, 1846) kívül, melyeket azonképpen mint prózai munkáit elegantiájok ajánlott az olvasóknak, s politikai, szépirodalmi és encyclopaediai lapjainkban közzé tétetett számos apróbb dolgozatain kívül megjelentek tőle: Sonett-koszorú (Fiume, 1831); Kritikát érdeklő levelek (Pest, 1832); A nőtelen philosophus (Pest, 1833); Grammatica Ungherese (Pest, 1833. – az Akademia által kiadva); Kurzgefasste ungarische Sprachlehre (Pest, 1834); Beccaria a bűnökről és büntetésekről (Zágráb, 1835); Orestes és Sofonisba, Alfieritől (Pest, 1836. – az Akademia külföldi Játékszínének XI-dik kötete); Váltóóvások (Buda, 1840); Váltójogi műszótár (Buda, 1840); A magyar váltójog (Buda, 1840., két kötetben, harmadik kiadás 1845-ben); Váltótörvénykezési irománypéldák (Pest, 1841); A fiumei kikötő (Pest, 1842); Utazás Olaszországban (Buda, 1844); Emlékbeszéd gr. Dessewffy Aurel felett (Magyar Tud. Akademia Évkönyvek, VII. köt.); Görög-római mythologiai zsebszótár (Pest, 1844); A magyar csődtörvénykezés rendszere (Pest, 1846). Szerkesztette a Kliegl-könyvet s az Aradi vészlapokat; egy ideig a Világnak is volt szerkesztője s a forradalom után a Pesti Naplónak, melytől megválván, a Divatcsarnokot s a Törvénykezési lapokat indította meg. Dante Divina commediájának fordítását is kísérlette meg, midőn a munkás férfiú életének és törekvéseinek véget vetett a halál. Az Akademia őt 1832. martius 9-én levelező, 1847-ben decz. 23-dikán tiszteleti tagjává választotta. Az igazgatóság által az Intézet ügyészévé neveztetett ki 1853-ban. Tagja volt a Kisfaludy-Társaságnak is, s 1847 óta helyettes elnöke. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár