1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Szontágh Gusztáv

Szontágh Gusztáv született Csetneken, Gömör megyében, 1793-ban aprilis 9-dikén, hol az elemi tanulmányokkal is megismerkedett. Innen Miskolczra küldetett a ref. collegiumba a magyar nyelv megtanulása végett, majd a mezőberényi iskolába. A philosophiai tanfolyamot Pesten végezte az egyetemnél; a törvénytudományt Kézsmarkon hallgatta. Joggyakornok Rozsnyón volt, Cházár Andrásnak, Gömör megye hírneves főjegyzőjének oldala mellett. Megújulván a francziákkal a háború, 1813-ban katona lett a 33-dik számú magyar gyalogezredben. 1814-ben, mint zászlótartó, részt vett a francziaországi táborozásban a déli sereggel, részt vett a maconi, ville-franchei, lyoni és romansi ütközetekben is. A hadjárat után berekesztetvén az előléptetés, 13 1/2 évig hadnagy maradt báró Máriássy ezredében. Utóbb al- s főkapitányságra sebesebben ment elő, s már előbb ezredtulajdonosi és osztályi segéd lévén, most az első gránátos századot nyerte el. 1837. januarius 1-én huszonhárom évi szolgálat után nyugodalomra lépett. Írói tehetségét kezdetben német nyelven gyakorlotta. Visszajövén Nápolyból — hová az 1820-diki mozgalmak alkalmával Szegedről szállítványt vitt — következő munkái készültek: Erklärung des Religions-phoenomens. Eine Denk- und Stylübung (Ofen, 1823); Meine Kunstwanderung in Italien (Ofen, 1824); Der Charakter der Italiener aus gesellschaftlichen Staats- und kirchlichen Verhältnissen erklärt (Ofen, 1824). Magyar nyelven első dolgozata, melyet Kiss Károllyal közösen készített, az 1826-diki Tudományos Gyűjtemény VIII-dik füzetében Bajnoki harca Takács Éva asszony ügyében czím alatt jelent meg. Követték ezt: A literaturai kritikás folyóirásokról (Tud. Gyűjt., 1827., Tuskó Simplicius aláírással); Bábelunkból egy jelenet (Koszorú, 1828). Az Élet és Literatura újabb, 1829-diki folyamában már mint tekintélyes philosophiai író lépett fel Hit, Remény és Szeretet czímű dolgozatával. A Bajza által 1831-ben megindított Kritikai Lapokban Jósika Miklós Irányának és Vázolatainak s Fejér György Közhasznu Mataphysikájának kritikái jelentek meg tőle „Szamosy” aláírással. Az 1835-diki Tudománytárban: Napoleon az író; az 1837-es Auroraban: Pályakép; az 1837., 1838 és 1839-ki Figyelmezőben számos szép- irodalmi és philosophiai munkák bírálatai Tornay, Karácson Tivadar, Alkendi és saját neve alatt. Propylaeumok a magyar philosophiához (Buda, 1839) czímű munkájának méltatásául az Akademia által, mely őt még 1832-ben mart. 9-dikén választá levelezőjéül, 1839-ben november 23-dikán a philosophiai osztályba rendes tagul soroztatott. Székfoglalója: A magyar philosophiának alapelvei és jelleme s Tanárky S. r. t. feletti emlékbeszéde az Évkönyvek V-dik kötetében láttak világot. Az Árvízkönyvnek 1840-ben megjelent negyedik kötete vígjátékot hozott tőle: Beszállásolás, egy felvonásban. A következett években folytatta közreműködését a Tudománytárnál és Athenaeumnál. 1842-ben a Propylaeumok a társasági philosophiához czímű munkáját tette közzé. Szinte ekkor jelent meg A szenvedelmes dinnyész (Miskolcz, 1843) s ezen túl gazdasági értekezésekkel is találkozunk tőle a magyar szaklapokban. A forradalom után az „egyezményes philosophiáról” értekezett az Akademiában. Meghalt, 1858-ban jun. 7-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár