1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Szilasy János

Szilasy János Bögötén, Vasmegyében született 1795. januarius 7-én. Alsóbb iskolákba születése helyén és Hosszú-Peresztegen járt, azután 1811-ig előbb a szombathelyi majd a soproni gymnasiumban tanult. A bölcsészeti tanulmányokat Szombathelyen végzé 1813-ban, hol a megyei növendékpapok közé soroztatott. A theologia tanulása végett Pestre küldetvén, itt nehány horvát és tót növendéktársainak deák nyelven magyar grammatikát írt. A szigorlatok kiállása után 1817-ben hittudorrá. 1818-ban áldorrá, majd a szombathelyi papnövelde tanulmányi felügyelőjévé lett. 1819-ben ugyanott a ker. erkölcs, lelkipásztorkodás és neveléstudományok tanárává neveztetett, egyszersmind a növendék papságnak az egyházi szónoklatban s a kateketikában gyakoroltatása kötelességévé tétetvén. 1827-ben a szombathelyi szentszék közbírájának, 1828-ban zsinati vizsgálónak, 1829-ben a pesti theologiai kar tanárának, 1830. november 27-én az Akademia igazgató tanácsa által a philosophiai osztályba rendes tagnak neveztetett. 1836-ban a pesti tudományegyetemnél a lelki-pásztorkodás nyilvános és rendes tanszékébe iktattatott, s e hivatalt (és közben háromszor a theologiai kar dékánságát), példás szorgalommal és lelkismeretességgel — fáradalmait utazások által, melyek őt Párisba, Londonba vitték, enyhítve — 1851-ig viselte. Ez évben érte őt végre a rég érdemelt jutalom, hogy harminczhárom évi tanári pályája után nagyváradi kanonokká neveztetett. A nemeslelkű férfiú 1852-ben, Nagyváradra költözésekor, lemondott akademiai fizetéséről, s az intézet tőkéjét különben is tehetségéhez képest gyarapítván, az irodalom érdekeiről ezentúl is —1858 óta már mint az Akademia tiszteleti tagja — híven gondoskodott. Meghalt mint ember, mint pap és mint tudós, a jók osztatlan tiszteletének tárgya, 1859. november 4-én. 1818 óta több apró dolgozatai jelentek meg név nélkül a Tudományos Gyűjteményben, a Magyar Kurirban sat.; nevezetesebb munkái itt következnek: 1. A nevelés tudománya. Buda 1827. Két kötet. 2. Massillon életirása és akademiai köszönő beszéde. Tud. Gyűjt. 1831.; Kresznerics Ferencz élete. Tud. Gyűjt. 1832. VIII-dik k. 4.; Emlékbeszéd Kresznerics felett. M. Akad. Évkönyvek. I. k. 5.; Az ember iránya. (Megj. uo.) 6. Dolgozó társa volt a Budán 1834-ben megjelent Philosophiai Műszótárnak. 7. Ohajtások a philosophiára nézve hazánkban. M. Akad. Évkönyvek. IV. k. 8. A lelkipásztorság tudománya Buda, 1842. Három kötet. Második kiadás: A lelki pásztorság-tan. Pest, 1846. (E munkát a pesti theologiai kar, mint az 1839—1841 közt megjelent theologiai magyar művek legjelesbikét kétszázötven fttal jutalmazta; Sz. a jutalmat annak szánta, ki jó theol. műszótárt készítend). 9. Gyászbeszéd Filinger Leopold felett. M. Akad.. Értesítő, 1844. 10. Küzdelem és tájékozás a philosophiában. M. Akad. Évkönyvek, VII-dik k. 11. Gyászbeszéd József főhg. nádor felett. Buda, 1847. 12.; Miként lehetne a nevelést hazánkban előmozdítani, s mintegy nemzetebbé tenni? (Religio és Nevelés 1847). 13. Gyászbeszéd Kopácsy József felett. M. Akad. Értesítő 1847. 14. Irodalmi pályáját berekeszték Philosophiai tanulmányai. Pest, 1856. Toldy Ferencz által kiadva. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár