1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Reguly Antal

Reguly Antal született Zirczen, Veszprém megyében, 1819-ben jul. 11-dikén. Iskoláit Győrött és Pesten végezte. Húsz éves korában, kivált a magyarok eredetét és ősi fészkeit nyomozandó s a magyarral rokon nyelvek tanulmányozása végett, útra kelt, s Kielből Koppenhágába és onnan Stockholmba indulván, a finn–magyar rokonságnak megfejtését tűzte ki magának. E czélból Abóba ment, s a svéd nyelvet tévén sajátjává, ennek segédével a finn néptörzs regéit és történetét tanulmányozta. 1840-ben Lomnasaho finn helységben megtanulta a finn nyelvet, majd beljebb menvén éjszak felé Kareliába, a lapp nyelvvel és regékkel foglalkodott. Innen Kemibe indult, honnan 1841-ben elindulván, egy ideig Helsingforsban tartózkodott, melynek tudományos társasága őt tagjául választá. Most Szentpétervárra ment, az eszth (észt) és orosz nyelveket sajátjává tette s a keleti finnek látogatására készült, mi végre a szirjen (zürjén), mordvin, cseremisz és csuvasz nyelveket tanulmányozta. Az Akademia által némi pénzsegéllyel ellátva s 1843. october 7-én levelező taggá választva, majdnem egy időben a történt választással, indult el Pétervárról ural-sziberiai útjára. Moszkván s Novogorodon át a Volgán lefelé oct. 25-dikén érkezett Kazányba. Innen útját a votyák (votják) és baszkir (baskír) népfaj közt folytatta, december 14-én átkelt az Uralon, s a vogulok közt hosszabb ideig múlatván, vogul szótárt írt össze. 1844-ben Pelimből indulván ki, a tudományosan művelt utazó által még soha meg nem látogatott éjszaki vogulok hazájába sok nélkülözés és életveszélyek közt hatolt be. 1845-ben a vadász és halász nomádtörzsök közt vándorlását folytatván Brezovába érkezett, hol ostyák (osztyák) tanulmányait, jegyzeteit gyarapította. Innen Kazánba indult, s a cseremisz és csuvasz nyelvek bővebb tanulmányozása végett a rafai kolostorba vonult. E közben az Akademiától s a Reguly-társaságtól újabb segély érkezvén, két évet Kazanban (Kazany) tölthetett nyelvészeti ismereteinek öregbítésére, tökélyesbítésére. Aztán visszament Pétervárra, hol az éjszaki Uralvidék földabroszát kidolgozta. Roncsolt egészsége miatt Graefenbergben, s hogy magát tudományában inkább tájékozhassa, Berlinben múlatozott egy ideig, mielőtt 1848-ban hazájába visszajött. Ekkor a pesti egyetemi könyvtár első őrévé neveztetvén, a majdnem tíz éven át gyűjtött kincsek rendszeres feldolgozásához készült, de folytonos betegeskedése e szándékában akadályozta, s 1858-ban augustus 23-dikán vérhányás véget vetett életének. Hátrahagyott munkáinak szerkesztésével Hunfalvy Pált bízta meg az Akademia. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár