1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Petrichevich Horváth Lázár

Petrichevich Horváth Lázár született 1807-ben maj. 17-dikén Kolozsvárott, hol iskolai tanulmányait végezvén, a királyi táblánál gyakornokoskodott Marosvásárhelyt, majd – 1830-ban – fogalmazóvá neveztetett ki az erdélyi kormányszéknél. 1834-ben, mint az alkotmányos ellenzék elvbarátja, lemondott hivataláról, s ezentúl kirekesztőleg a szépművészeteknek s a társas köröknek élt, előbb Kolozsvárott majd Pesten, hová 1836-ban lakását áttette. Első nagyobb művét – Az elbujdosott, vagy egy tél a fővárosban (eredeti román – románc — Kolozsvár, 1836) – többrendbeli szépirodalmi, művészeti és criticai dolgozatok követték, kivált a Társalkodóban és Athenaeumban. 1841–2-ben öszves munkáinak kiadását (köztök Byron életrajza és számosabb költeményei; Kaleidoskop, az erdélyi társaskörök mindenoldalú ismertetése sat.) indította meg. 1843-ban a Honderű szerkesztését vette át, melyet éles viszályban divatlap-társaival változó szerencsével folytatott 1848-ig. Ezen év viharai a Honderűt is, a Morgenröthét is – amannak német pendantját — elsodorták. Ekkor a Szentföldre vándorolt; meglátogatta Egyiptomot, Maltát s alsó Olaszországot, név szerint Nápolyt és Rómát, hol hosszasabb ideig múlatozott, s honnan 1850-ben érkezett vissza Pestre. Az Akademia által még 1844-ben december 24-dikén választatott levelező tagul; meghalt Bécsben februarius 5-dikén 1851-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár