1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1851

Bresztyenszky Adalbert Kováts Mihály Petrichevich Horváth Lázár

† 1855

Deáki Filep Sámuel Jerney János

† 1856

Bolyai Farkas

† 1857

Balásházy János Szenvey József

† 1858

Bártfay László Császár Ferencz Csorba József Fabriczy Sámuel Mészáros Lázár Reguly Antal Schoepf-Merei Ágoston Szontágh Gusztáv

† 1859

Gáthy István Kiss Ferencz Szilasy János

† 1860

Markó Károly Szenczy Imre

Bártfay László

Bártfay László született 1797-ben május 6-dikán Felső-Vadászon, Abaújban. Az iskolai tanulmányokat a kassai elemi iskolában, gymnasiumban és akademiában végezte 1803-tól 1815-ig. Ez évben patvariára mert Zemplénbe. 1817-ben Pestre jött királyi táblai jegyzőnek. Mindjárt felesketése után felfüggesztetvén az ügyvédi vizsgálat, elég ideje bvolt a tudományegyetemben Schwartner Márton heraldikai leczkéit hallgatni, melyeket rendbe szedve s bővítve, magyar nyelven szándékozott kiadni. 1819-ben a gróf Károlyi-házhoz jött, mint titoknok. Ez évben s a következőben ismerkedett meg közelebbről Kisfaludy Károllyal, Reseta Jánossal, Horvát Istvánnal, Helmeczyvel, Virággal, Szemere Pállal; gyakrabbi társalkodása e férfiakkal fejlesztőleg, irányadólag hatott az ifjúra. 1822-ben Kazinczy Ferenccel kezdett levelezni, kit tavasszal meg is látogatott Széphalomban. 1823-ban ügyvédnek esküdött fel. A következett években Kölcseyvel, Bajzával, Toldyval, Vörösmartyval, Zádorral sat. barátságra lépvén, háza mindinkább társadalmi gyűlpontjává vált a szépirodalom idősb és ifjabb művelőinek. 1831-ben februarius 17-dikén az academia levelező tagul választotta, 1832-ben november 15-dikén az igazgatóság pénztári ellenőrré nevezte ki. 1832-ben Csongrád megye megbízásából az országos bizottság munkálatara „in re literaria et educationali” terjedelmes véleményt nyújtott be, mely a megye országgyűlési követeinek adott utasításnál használtatott. Életének hátralevő éveit is az irodalom cultusa s a gróf Károlyi-családnak szentelt hivataloskodás között osztotta fel; meghalt 1858-ban május 12-dikén. „Írói pályámról – jegyzi meg az Akademiához intézett önéletrajzában Bártfay – nincs mit mondanom. Fiatalkori csekély dolgozatim (némely utazási-, regény- s színmű fordítások; egypár vígjáték, novella, versecske, mikből egykettő Kisfaludy Károly Auroráiba vétetett fel; s holmi apróság a Tudományos Gyűjteményben sat.) alig érdemelnek említést. Későbbi töredékim, történeti-, törvényi-, okleveli jegyzetim (köztök a felebb említett heraldikaiak) s idetartozó gyűjteménykém, Tacitus Agricolájának próbafordítása sat. inkább csak készület volt – de ez is mind az 1838-diki árvízben elveszett.” S irodalmi befolyása csakugyan társadalmi volt inkább mint művek által eszközlött, de dolgozatai megjelenésök éveiben méltán magokra vonták a legjobbak figyelmét; nemes ízlés, csín, melegség, a legjobb előpéldányok utáni szerencsés küzdés jellemezvén mind verseit mind prózáját. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár