1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Kossovich Károly

Kossovich Károly született Nyitra-Ivánkán, 1803-ban dec. 16-dikán. Alsó iskoláit Érsekújvárt és Nyitrán végzé 1810-től 18-ig, a philosophiai és törvénytudományokat 1821-ig a pozsonyi kir. academiában, s a szokott törvénygyakorlat után 1824-ben ügyvédi oklevelet nyert. Az 1825/7-ki országgyűlésen mint gróf Csáky Brúnó követe, egyszersmind Nyitra vármegye követeinek írnoka volt jelen. Időközben, u. m. 1826-ban, a követek ajánlására aljegyzőnek neveztetett ki, mely mineműségében, éspedig mint előadó jegyző, több fontos küldöttségben vitte a tollat. Így foglalkodott az 1827: 8. tcz. határozta országos összeírás, az országos rendszeres munkák iránt készítendő utasítás, egy felállítandó megyei éhséghárító intézet, dologház, s megyei börtönök elrendezése tárgyában. És ekkor mint tiszti tollából eredő munkák kinyomattak a következők: 1. Véleménye Nyitra vármegye küldöttségének az országos rendszeres munka közigazgatásbeli tárgyai iránt (Nagyszombat, 1832); 2. Nyitra vármegye rendeinek határozása a szűkölködő megyebeli nemesség gyámolitása tárgyában, és egy felállítandó éhséghárító intézet és dologház iránt (Nagyszombat, 1832). A megyebeli fenyítő törvényszéknél négy évig egyedül viselé az előadó jegyző tisztét. 1837-ben hivataláról lemondván, azontúl folyvást a már elébb megkezdett írói pályán munkálkodott. Az Academiánál a műipar és kereskedés hajdani állapotjáról Magyarországban szóló pályamunkájával 1837-ben történettudományi, az ősi javak kérdése vizsgálatával 1838-ban törvénytudományi jutalmat nyervén, az utóbbi évben volt IX-dik nagygyűlés alkalmával egy nap, u. m. sept. 7-dikén, levelező s rendes taggá választatott a történetírás osztályában, mely helyét 1839-ben a magyarok védelmi rendszeréről írt terjedelmesebb értekezése néhány czikkje felolvasásával foglalta el. 1840-ben a nemzetek had- s békeviszonyairól szóló emlékiratot terjesztett a társaság elébe. 1841-ben junius 19-dikén rövid betegség után halt meg. Említett academiai munkáin kívül, melyeknek elseje láthat csak világot (s jelenleg sajtó alatt is van), említendő két értekezése: A zárlatról, és A törvénykezés folyamatjáról, s Rándulás a bányavárosokba. Némely verseit a Társalkodó 1834 és 1835-ben hozta. Következő dolgozásai kéziratban maradtak: 1. Mennyire avatkozhatja magát a törvényhozó a polgárok cselekedeteibe? (1827); 2. Értekezések némelly magyarországi tárgyakról (1828/30), mely munka három részben, a polgári főhatalmakról, az ország állandó maradása s boldogsága eszközeiről, országgyűlésekről, vármegyék intézeteiről és a sajtószabadságról értekezik; 3. A magyar kereskedés akadályairól (töredék); 4. A polgári fő hatalmak gyakorlásáról (1833); 5. A polgárlét erkölcsi sarkalatjairól (1832–4); 6. Ortis Jakab végső levelei (olaszból); 7. A fenyítő törvényszerzésről (melyből az Athenaeum 1810-ben közlött néhány töredéket); 8. Verse (különösen szerelmiek, hősiek és vegyesek). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár