1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma Sándor született 1784-ben apr. 4-dikén Kőrösön, az orbaji székben, Háromszék egyik megyéjében. Tanulását az enyedi ref. collegiumban végezte 1815. körül, innen Göttingenbe ment, hol két évig leginkább a nyelv- és történeti tudományokat űzte, előkészületül ázsiai útjához, melyet a magyarok régi lakhelyei kinyomozására tenni szándéklott, s melyre 1819-ben novemberben meg is indult, Oláh-, Bolgár és Románországokon keresztül; Enosnál hajóra ülvén, Alexandriában szállt ki, innen Palestinába hajózott, s részint gyalog, részint karavánokkal Aleppón, Bagdadon keresztül Teheránba igyekezett, hol 1820-ban oct-ben meg is érkezett, s az angol főconsulban, mint utóbbi vándorlásain Moorcroft angol utazóban is, tanáccsal és pénzzel kész pártfogókra talált. Juniusban 1822-ben Lehben, az akkor már Chinának hódolt Ladiki királyság városában, állapodott meg, s Sangs-Rgyas zangskári lámában védjét, s Tibet tanulmányainak, melyek akkor munkálkodásai elősorába léptek, buzgó segítőjét tisztelte. Onnan átkelvén 1827-ben a Himalayán, a kanami klastromba vonult, hol elébbi munkáit oly sikerrel folytatta, hogy híre nem csak Kelet-Indiában, hanem Angliában is elterjedne, s 1830-ban apr-ban a Londoni Ázsiai-társaság tagjává is elválasztatnék. 1831-ben végre elhagyván Tibet magányosságát, munkái kiadása s a sanscrit nyelv megtanulása végett Calcuttába ment, hol a bengál Ázsiai-társaság könyvtárnokává; 1833-ban pedig nov. 15-dikén Pesten a m. academia lev. tagjává választatott. 1834-ben következett két fő munkájának kiadása: 1. A grammar of the tibetan language, in english (Calcuta, 1834); 2. Essay towards a dictionary, tibetan and english (Calcutta, 1834). Kőrösi Csoma e munkáiból huszonöt hazai könyvtárnak kedveskedett, a neki úti segedelmül Magyarországban gyűjtött pénzből pedig kétszáz aranyat a m. academia tőkéi nevelésére ajánlott fel. Azóta az ázsiai tárgyaknak szánt calcuttai és londoni folyóiratok számos nevezetes közléseket hoztak társunktól, s neve a világ legjelesb tudományos utazóié és nyelvtudósaié közt ragyogott. 1842 elején elhagyván Calcuttát, ismét Tibet felé fordult, de Lassának vett útjában megbetegedvén, Dardzsilingben apr. 11-dikén egy veszedelmes láznak áldozata lett. Literáriai egész bútorát a keletindiai angol kormánynak hagyta, melynek jóvoltival szakadatlanul élt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár