1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Hegedűs Sámuel

Hegedűs Sámuel született 1781-ben aug. 26-dikán Új-Tordában, Erdélyben, hol atyja, György kir. ügyvéd volt, kitől vette első neveltetését. Nemsokára azonban Szász-Régenbe tétetvén által atyja, ő az új-tordai oskolára szorult. Tíz éves korában az enyedi collegiumba menvén által, itt különösen Herepei Ádám, Benke Mihály és Benkő Ferencz tanításaiknak köszönhette a tudományokba bevezettetését. Húsz esztendős korában elvesztvén atyját, nevelőséget kelle vállalnia, mely annál fogva is hasznos volt reá nézve, mert nevendékének, utóbb tordai főispán Ugron Istvánnak atyjafia, báró Szentkereszti András tábornokban Hegedűsünk második atyát talált, ki mindennemű kifejlődésére elhatározólag hatott. 1805-ben, szintén az enyedi főiskolában, a költészeti osztályban közöns. tanító lett. 1806 elején enyedi második ref. pappá választatván, 1807-ben a göttingai egyetemre küldetett, hol a legjelesb tanítókat hallgatván, közülük némelyekkel szorosb ismeretségbe is fonódott, sőt Gauss-szal, Mayer Tóbiással, az öreg Heynével hazajötte után is levelezett. 1809-ben új eszt. másodszor köszöntött be Enyedre, de már 1810-ben Kolosvárra tétetett át papnak a főconsistorium által, két évvel utóbb Herepei János helyébe hittud. prof. lett ugyanott, s ismét két év múlva Herepei Ádám halála után Enyeden római irodalom, széptan, történetek, országtudomány és országisme tanítója, emellett az alsóbb osztályok nevelése is reá volt bízva. Belefáradván a közbizodalommal viselt, de terhes hivatalba, miután azt tizenöt évig folytatta, 1829-ben Kolosvárra ment vissza hittani székébe, de már 1830-ban Tordasra papnak, hat évvel utóbb pedig Szászvárosra első predikátornak, hol, miután időközben az 1837-ki szebeni országgyűlésen hitszónoki tisztet viselt, élte végeig megmaradt. Halála 1844-ben apr. 29-dikén következett be. Az ő hosszas iparkodásainak köszöni Enyed, hogy nyomdával bír, melynek felállítása 1827-ben, rectorsága alatt történt. Első nyomtatványai e műhelynek, Hegedűs eszközléséből s felvigyázása alatt, Eutropius és Cornelius Nepos voltak az alsó osztályok számára. Mintegy húsz halotti beszédén kívül nyomtatva vannak: Poétai próbái (2 köt. Kolosvár, 1837). Egyéb munkái, kiadó nem léte miatt részint kéziratban maradtak, részint be sem fejeztettek, ilyenek: 1. Mathematical tudományok elvei. I. osztály: Arithmetica és Algebra (hat könyvben melyhez járul a közöns. logarithmusok táblája 10.000-ig); 2. Erdély történetei, a legrégibb időktől fogva. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár