1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Dessewffy Aurél

Dessewffy Aurél született 1808-ban julius 27-dikén Nagymihályt, Zemplén vármegyében. Első oktatását Józsa Zsigmond és Német József magánnevelőitől nyerte, a philosophiai tudományokat Kassán hallgatta 1823–5. években. Ekkor, t. i. 1825-nek elején indulván meg ugyanott Aurél atyja, József befolyásával a Felső-Magyarországi Minerva, Dulházy Mihály szerkesztése mellett, Aurél azt Home, Blair, Sulzer és Bouterweck után dolgozott aestheticai értekezésekkel, s egyéb angol és francziából készült fordításokkal segítette. Azon év végén felkísérte atyját — akkor Szabolcs követét – Pozsonyba, az örök nevezetességű 1825-ki országgyűlésre, honnan azonban 1826. martiusban ismét visszatért Kassára a jogtudományokat végezni. 1828-nak elején Pestre jővén, kir. táblai hites jegyzőként gr. Teleki József, akkor kir. táblabíró, mellett gyakorlotta a törvényeket, s ugyanekkor a nevezett gróf oldalán — mint ennek magánsegéde — a m. academia alaprajzát és rendszabásait dolgozó országos küldöttség tanácskozásait is élénk figyelemmel kísérte. Az év vége felé polgári pályára lépvén, 1828-ban nov. 24-dikén a m. kir. udv. cancellariánál gyakorlóul eskütt fel, s mint ilyen 1830-ban gr. Reviczky Ádám főcancellárt az országgyűlésre kísérte, s sept. 13-dikán kelt kir. kézirat által udvari fogalmazóvá, 1832-ben pedig jun. 28-dikán a m. kir. helytartó tanácshoz valós. titoknokká neveztetett ki. Ugyanezen évben jelent meg Marczell és Emil testvérei társaságában írt következő védirata atyja mellett: Nehány szó a közönséghez a Hitel, Taglalat és Világ ügyében (Kassa, 1832). 1833-ban felment a pozsonyi országgyűlésre, hol kevés napok alatt sok dicséretet és sok neheztelést aratott. Ez időbe esik két czikkelye: Két szó a budapesti álló híd dolgában és Két Auróra, mely utóbbinak négy szakaszból kellett állnia, de csak kettő jelenhetett meg. Az academia őt lev. tagjává 1833-ban nov. 15-dikén választotta. 1834-ben valamint a Pest megyei gyűlésekben — úgy néhány Társalkodói czikkben is — az akkor rögtönözni szándéklott színház ellen nyilatkozott. 1836-ban a Kisfaludy-Társaság tagjává választatott. 1838/9-ben Lónyay János akkor helytart. tanácsos oldala mellett részt vett a pesti árvízi biztosság munkálkodásaiban, 1839-ben apr. 16-dikán pedig helytartósági tanácsos lett. Ez évből való: Magyar nyelv és előkelőink nevelési rendszere (Árvízkönyv, III.). Élénk részt vett az 1839/40-ki országgyűléskor a főrendi tábla nevezetes tanácskozásaiban; 1841 közepén pedig a Világ czímű pesti politicai lapot szerezvén meg, azt a conservativ felekezet organumává tette, s számos becses czikkel nevelte, melyek összeszedve ily czím alatt jelentek meg: X. Y. Z. könyv (Pest, 1841). A halál minden független gondolkodásúak fájdalmára kiragadta őt közülünk febr. 9-dikén 1842-ben. Baráti készülnek magyar és egyéb nyelvű írásait összeszedni és kiadni, s ez által a jeles férfiúnak méltó szellemi emléket emelni. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár