1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Csécsy Nagy Imre

Csécsy (Csécsi) Nagy Imre született nov. 28-dikán 1804-ben Bihar vármegye Érkeserű helységében; atyja hegyköz-szentmiklósi ref. predikator, s érmelléki esperes volt. Első oktatását a szülői háznál vevén Debreczenbe küldetett, honnan a közép- és főtanodák végeztével Lőcsére ment a német nyelv megtanulása végett. Innen visszatérvén, elébb a költészeti osztály, majd a bölcsészet-hallgatók segédtanítója lett. 1831-től fogva az orvosi tudományokat hallgatta, kezdetben Pesten, majd Bécsben, hol 1837-ben orvostudorrá avattatott. Onnan Debreczenbe térvén a gyakorlati orvospályán csakhamar jó hírt szerzett magának; emellett a természeti tudományokat lelkesen mívelvén, midőn 1839-ben a vegytan s hozzá csatolt tudományok széke megürüle, közakarattal tanítóvá választatott. Lelkes előadásai a természettudományoknak nem kevés barátokat szerzének; emellett a főiskola szertárát a tudomány állásához illőleg újra fölszerelte, ásványgyűjteményét rendezte és gazdagította. Az ásvány- és növénytan érdekében 1840-ben a felföldi bányavárosokat, 1811-ben Schweizot utazta be. Az academia dec. 24-dikén 1844-ben választá lev. tagjául. Írásai: 1. A természet ösmeretének jótevő befolyása a tudományos műveltségre általában (tanszékfoglaló, Debrecen, 1839); 2. Bírálatok (a Figyelmezőben 1839, 1840); 3. A fénysugár polarisatiója (Athenaeum, 1840. I. köt.); 4. Földünk s néhány nevezetesb ásvány rövid természetrajza (Debrecen, 1842., 2. javított kiadás: Kecskemét, 1843); 5. Tiszta erkölcstudomány (Debrecen, 1842., 2. kiad.: u. ott. 1844); 6. A botanicai magyar műnyelv javításáról (academiai beköszöntő értekezés). Kéziratban maradtak tőle az általa tanított tudományok tankönyvei, s egy egyedirat a villanydelejességről, melynek elkészítésében a kora halál jul. 23-dikán 1847-ben gátlotta meg. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár