1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Vajda Péter

Vajda Péter született 1808-ban január 20-dikán Vanyolán, Veszprém vármegyében, pór szüléktől. Első oktatását a falu iskolájában vette, a gymnasiumi osztályokat Sopronban járta, s miután a Dunántúlt s Duna-Tisza közt bevándorlotta, Győrött a philosophiai, Pesten az orvosi tanulmányokat végezte. Még iskolai pálya közben, életfenntartása dolgában egyes-magára levén utasítva, magántanításból, majd írói munkálkodásokból fedezte szükségeit. Első kísérletei a Koszorúban és Hasznos Mulatságokban jelentek meg, mely utóbbiakat egy ideig szerkesztette is. Egyetemi pályája végeztével, nem engedvén sorsa, hogy a tanári koszorú megnyerésére szükséges vizsgálatokat letehesse, egészen az irodalomra adta magát, s Wigand Otto által Lipcsébe kihívatván, ott a Garasos Tárt indította meg, mely azonban külső akadályok miatt elmaradván, miután még Voigt orvosi „Tanácsadó”-ját lefordítá, Lipcséből ismét kiindult, de használván az alkalmat, Németországot, Hollandot járta meg, s Londonban is rövid ideig múlatott. Visszajövén 1834-ben, számos eredeti és fordított munkái által csakhamar ismeretessé lett. Részt vett több folyóiratok szerkesztésében, különösen az Athenaeum, Nemzeti Almanach és Világéban, s 1837-ben az academia által, 1840-ben a Kisfaludy-Társaság által taggá, 1842-ben a természettudományi társulat jegyzőjévé választatott, a pesti ev. gymnasiumban mint helyettes tanár tanítóskodott, míg 1843-ban Szarvasra a philosophiai tanszékre hívaték meg, melyen megkülönböztetéssel működött. A halál a legszebb pálya közepén, február 10-dikén 1846-ban érte utól. Számos írásai a következendők: 1. Garasos Tár (1833); 2. A tanácsadó orvos, mint hű barát, D. Voigt szerint Padavértei (Lipcse, 1834); 3. A legszebb leány. Tréfás elbeszélések (Pest, 1834); 4. A nap szakaszai (Pest, 1834); 5. A tapasztalt méhész-gazda, ford. Uzdi Péter (Kassa, 1835); 6. Természethistoria gyermekek számára, Raff után készült második magyarítás (Kassa, 1835); 7. A férfiasság. Oktatás, mint kell a hímerőt vagyis férfiui tehetséget kifejteni, gyakorolni s visszaszerezni (Kassa, 1835); 8. A szépítés mestersége. Útmutatás a kellemetességek megszerzésére s kifejtésére (Kassa, 1835); 9. Magyar Nyelvtudomány (Kassa, 1835); 10. Pesti Levelek (1–2. füzet, Kassa és Pest, 1835–36); 11. Joguz, vagy a honkeresők. Színmű 5 felvonásban (Pest, 1836); 12. Növénytudomány. Magyar-latin füvésznyelv és rendszerisme (Pest, 1836); 13. Tárcsai Bende. Román. (3 kötetben, Pest, 1836); 14. Ifjabbik Robinson. Campe után ford. Uzdi Péter (Pest, 1836); 15. Anacreon Dalai Taubnerrel (Pest, 1839); 16. Magyar nyelvtana (2 füzet, Pest, 1840); 17. Magyar–német Olvasótár (2 füzet, Pest, 1840); 18. Nemzeti Képes abc (Pest, 1842); 19. Dalhon (4 füzet, Pest, 1839–44); 20. Az állatország fölosztva alkotása szerint, Cuvier György után (1. köt. Buda, 1841); 21. Éj és korány (regény Bulwer után, 1–3. köt. Pest, 1843). Ezeken kívül folyóiratokban megjelent számos tudományos czikkelyei még gyűjtetlenek; s Cuvier Állatországának az academia által nyomtatás végett elfogadott második kötete, s némely kézikönyvei, kéziratban hevernek.