1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Szalay Imre

Szalay Imre született 1787-ben november 2-dikán Szombathelyen, hol alsóbb iskoláit is járá, s hol — bevégezvén Pesten a theologiai tanulmányokat — áldorrá szenteltetett, és előbb ugyan mint tanulmányi felügyelő, majd mint a dogmatikának tanára működött a püspökmegyei papnöveldében. Hét évi lelkipásztorkodás után ismét a lyceumba költözött a felsőbb nevelés, s az erkölcsi és lelkipásztori theologia tanítására. Ugyanennek s az egyházi szónoklatnak tanszékét foglaló el 1824-ben a pesti tudományegyetemnél. Tíz év múlva a veszprémi káptalan kanonokjává, majd bélakúti apáttá és szalai főesperessé neveztetvén, Veszprémbe költözött s itt lakott halálaiglan, mely 1848-ban september 17-dikén következett be. A nyelvünk és tudományosságunk ügyét szívén viselő férfiú az Akademia első nagygyűlésében 1831-ben febr. 20-dikán levelező, 1832-ben 10. philosophiai osztálybeli rendes taggá választatott; s midőn kanonokká neveztetése után Veszprémbe tette át lakását, az 1834. novemberi nagygyűlés által tiszteleti tagok sorába iktattatott. Munkái közül: A magyar nyelvtudománynak foglalatja (Pest, 1828) több kiadásban jelent meg, s az országban divatozó más nyelvekre is lefordítatott. Egyházi szónoklatai: A jubilaeumi üdvességes intézet (Buda, 1826), Mi a legjobb rész (Pest, 1829), Az arany kor (Buda, 1830) sat. – a becsesebbek közé számláltattak kortársai által, s az Egyházi beszédek gyűjteménye melyből hat kötetet bocsátott közre, érzékeny hiányt pótolt az irodalomban. A Wigand Ottó által kiadott Közhasznu esmeretek tárát számos czikkellyel gyarapította. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár