1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Sárváry Pál

Sárváry Pál született oct. 3-dikán 1765-ben Piskolton, Bihar vármegyében, hol atyja ref. predikator volt. Tanulmányait 1773–1785-ben Patakon, Dadán, Hajdu-Böszörményben és Debreczenben végezvén, s nevelőséget vállalván, növendékeit Késmárkra kísérte, hol velük két évet töltött. Visszatért Debreczenbe, s itt 1792-ig mint iskolatanító oktatott. Ekkor külföldre küldetvén, Göttingában harmadfél évig múlatott a math., természeti és bölcsészeti tudományokban a legjelesb tanítókat hallva; és 1795-ben bölcsészettanárrá avattatván, beutazta éjszaki Németországot, Angliát és Belgiumot, honnan azon év novemberében Debreczenbe visszatérvén a neki szánva volt mathesisi és természettani tanszéket mint rendes, a bölcsészetit mint helyettes oktató elfoglalta. Munkál: 1. Commentatio de sumis cognitionis humanae principiis (Göttingae, 1795); 2. Moralis philosophia (magyar nyelven, Pest, 1802); 3. Filozofusi Ethica (N. Várad, 1804); 4. A rajzolás mesterségének kezdete (1–2. köt. Debrecen, 1804–07). Ezeken kívül vannak némely halotti beszédei, a debreczeni naptár 1819 óta, s több rendbeli academiai dolgozatok, miután 1832-ben lev. tagul választatott. Tanszékét 1839-ben hagyta el, s nyugpénzt húzott mind halálaig, mely 1846-ban december 19-dikén érte utól. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár