1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Mednyánszky Alajos

Mednyánszky Alajos született Prikopán, Turócz vármegyében, april 20-dikán 1784-ben. Oktatását a trencséni gymnasiumban, a bécsi Theresianumban, s végre a posonyi academiában vette, s ennek végeztével a m. kir. udv. tanácsnál kezdett szolgálni, mely helyzetét azonban csakhamar odahagyta, úgy hozván magokkal családi környülményei, hogy inkább nyitrai jószágán gazdaságot folytasson. Az 1825-7-diki országgyűlésen mint a főtábla ellenzéki tagja tüntette ki magát. Az állapotok változtával, 1830-ban ismét közhivatalba lépvén, helytartósági tanácsos, 1834-ben udv. tanácsos és előadó, majd Trencsén vármegye főispáni helytartója, 1837-ben nyitrai főispán, valós. belső titkos tan. és a m. kir. udv. kamara alelnöke, 1839-ben egyszersmind az újonnan alkotott tanulmányi biztosság és azzal kapcsolt könyvvizsgáló szék elnöke, végre 1842-ben m. kir. főkincstárnok. Az irodalmi pályára 1810-ben lépett, mint többféle tudományos folyóirat dolgozója, német nyelven ugyan, de mindig a haza, s kivált a hazai történet érdekében. E tekintetből látjuk őt 1820-ban báró Hormayrral egyesülve az ismeretes történeti zsebkönyv, a Taschenbuch für die vaterländische Geschichte (Wien, 1820–9) kiadására; időközben jelent meg vági útja: Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungern (Pest, 1826., s újra Pest, 1844), s magyar beszélyei is: Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit (Pest, 1829.; magyarul két kötetben u. ott 1832). Azonban a Tudományos Gyűjtemény keletkezte óta munkás pártolója volt ő e folyóiratnak, mely számos érdekes történeti czikkelyt hoza tőle. Az academia őt 1831-ben febr.-ban tartott első nagy gyűlésében egyhangúlag választá tiszt. tagul, miután ez intézet alapítói őt az igazgatóságba még 1830-ban vevék fel. Éppen midőn a jeles férfiú egy magyar történeti társulat állítását forgatná elméjében, 1844-ben junius 17-dikén rövid betegség után meghalálozott. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár