1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Magda Pál

Magda Pál született 1770-ben jun. 29-dikén Rozsnyón; képződését a dobsinai, rozsnyai, késmárki és pozsonyi evang. tanodákban vette, s azt a jénai egyetemben fejezte be. Hazatérve nevelést vállalt, melyet 1797-ben köztanítósággal váltott fel az akkor virágzott csetneki nevelőintézetben, honnan a gömöri ev. gymnasiumhoz rector-professornak ment által, tizedfél év után pedig Lőcsére a philos. tudományokat tanítani, majd Beszterczebányára, onnan Sopronba, Karlóczra, Patakra, s végre Szarvasra, hol két évvel ezelőtt lépett nyugalomra, miután a köztanításban negyven esztendőnél többet töltött el. Munkái a következők: 1. Magyar országnak és a határ őrző katonaság vidékinek legújabb statistikai és geographiai leírása (Pest, 1819); 2. Neueste statistich-geographische Beschreibung des Königreichs Ungarn, Croatien, Slavonien und der ungarischen Militärgrenze (Leipzig, 1832.; és u. ott 1835); 3. A mezei gazdaság philosophiájának szabásai szerint okoskodó és munkálkodó gazda (Sáros-Patak, 1833. és 1839); 4. Az embernek eredeti formájáról programma, mellyel az iskola érdemes pártfogóit a szarvasi ev. luth. gymnasiumban 1837. tartott oskolai vizsgálatra meghívja (Pest, 1837); 5. Értekezések a Felső Magyarországi Minervában: A culturáról, A fátumról, A magyar nyelvben teendő ujítások barátjai és ellenségei közt levő perről, A nemz. nyelv mivelésében követendő mértékről (1827–28). E munkái tekintetéből a m. tudós Társaság őt 1834-ben nov. 8-dikán levelező tagjául választotta. Halála 1841-ben julius 23-dikán következett be, hetvenegy éves korában. Hátrahagyott kéziratai a következők: 1. Az én paradoxunaim (1831); 2. Professori beköszöntő beszéd (1834); 3. Értekezések az ember rendeltetéséről, A nevelésről, Az ember képzésének akadályairól (1836); 4. A philosophiáról (1838). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár