1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1841

Budai Ézsaiás Csató Pál Hoffner József Kossovich Károly Magda Pál

† 1842

Bölöni Farkas Sándor Dessewffy Aurél Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kolossváry Sándor Vass László

† 1843

Dessewffy József Lakos János

† 1844

Fillinger Leopold Gegő Elek Hegedűs Sámuel Kisfaludy Sándor Mednyánszky Alajos Tessedik Ferencz

† 1845

Batsányi János Döme Károly Gévay Antal Hoblik Márton Horváth Zsigmond

† 1846

Jankovich Miklós Kis János Sárváry Pál Vásárhelyi Pál Vajda Péter

† 1847

Csécsy Nagy Imre Fülepp József Kiss Pál Klauzál Imre Kopácsy József Schedius Lajos

† 1848

Szalay Imre

† 1849

Péczely József

† 1850

Kerekes Ferencz

Batsányi János

Batsányi János született 1763-ban májusban 11-dikén Tapolczán, Szala (Zala) vármegyében; iskoláit Veszprémben, Sopronban és Pesten járta, hol Horányi Elek ajánlására báró Orczy Lőrincz generális István fia mellett tanítóskodott, s már ekkor jelent meg hazafiúi buzgóságának első gyümölcse: 1. A magyaroknak vitézsége régiek példáival meg-világositva (Pest, 1785). Ugyanez évben Orczy pártolására Kassán a kamarai igazgatóságnál hivatalt nyert; ott Barótival és Kazinczyval a kassai magyar társaságot alkotá, mely a Batsányi által szerkesztett 2. Magyar Museumban (Kassa és Pest, 1788–92) rakta le munkálkodásai gyümölcseit. Egy szabadon zengő versezete miatt 1793-ban tisztségéből kitétetvén, gróf Forgács Miklósnál vállalt titoknokságot; 1794-ben pedig Martinovics dolgaiba keveredvén, 1796-ig a spielbergi tömlöczöket ülte. Innen kiszabadulván, a Magyar Minerva czímű irodalmi gyűjteményhez járult 3. Ányos Pál munkái kiadásával (Bécs, 1798). Időközben a bécsi bankóhivatalban alkalmazást nyervén, 1805-ben a directoriumnál fogalmazóvá lett, s Baumberg Gabriélával, ki akkor Bécsben mint német költésznő alkalmas hírben állott, összekelt; mely házasság azonban nem csak meddő maradt, hanem mind a két félre nézve a nem szerencsések közé tartozott. 1809-ben, midőn a francziák Bécset elfoglalták, Batsányi vállalta magára Napoleonnak a magyar nemzethez intézett proclamatiója fordítását, minek következtén Párisba vonulni kénytelenült, honnan a párisi béke után kiadatván, Linczbe száműzetett, de azon engedelemmel, hogy franczia kegypénzét holta napjáig vonhassa. Ott ismét folytatá irodalmi foglalatosságait, s megjelentek tőle: 4. A magyar tudósokhoz. I. Faludi Ferentz s több más magyar költők kiadásáról. II. A nemzeti nyelvről s poezisről és a mai nyelvrontók törekedéseiről (Pest, 1821), 5. Versek a Szépliteraturai Ajándékban; 6. Faludi Ferencz versei (Pest, 1824); 7. Bacsányi János versei (1. köt. Pest, 1827); 8. Bacsányi János poetai munkái (2. megbőv. kiad. Buda, 1835). Az academia őt 1843-ban, miután élte nyolczvanadik évét üllötte, levelező tagsággal tisztelte meg. Meghalt 1845-ben május 12-dikén. Tetemei a linczi temetőben nyugosznak. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár