† 1831Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál† 1832Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró† 1833Görög Demeter Simai Kristóf† 1834Végh István† 1835Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek† 1836Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik† 1838Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János† 1839Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor† 1840Baricz György Márton József Thaisz András |
Baricz György
Baricz (Baritz) György született 1779-ben october 28-dikán Nagy-Enyeden, hol atyja ref. predikátor volt. Miután szülővárosában a philosophiai, theologiai és törvénytudományi tanulmányokat elvégzé, 1802. septemberben, testvérbátyja, a mostani erdélyi főorvos, Baricz János ajánlására — ki Bécsben az orvosi pályára készült — a cs. kir. ingenieur-academiába, bár a törvényes 15 évi koron jóval túl, felvétetett. Öt esztendei tanfolyam után, miután János főhg. — mint az academia főkormányzója — még 1805-ben a hadi mérnöki testbe cadétnak befogadta, s 1806-ban gr. Festetics György által rendes segéddíjjal gyámolíttatott, sept.-ben 1807-ben ugyanott főhadnagynak nevezte ki. E testütetnél aztán rangról rangra emelve, miután Ragúzában, Leopoldvárában, Eszéken és Peschierában, várerősítési helybeli, 1836-tól fogva pedig dalmátországi kerületi igazgatóságot viselt, novemberben 1839-ben alezredessé neveztetett ki. Írói pályáját Tacitus — kedvencz írója — fordításával kezdette meg, melyet még 1822-ben indított el ily czímmel: Cornelius Tacitus munkái. Magyarra ford. Baricz György cs. kir. ingenieur kapitány (Első kötet. Bécsben, 1822). E kötetben Julius Agricola, Germania és az Orátorokról foglaltatnak; kéziratban maradtak tőle ugyanezek kijavítva, továbbá Tacitus Historiája és Annálisai teljesen, valamint ifj. Plinius Levelei nagyobb része. Említendő még a Magyar Kurir 1823-ki folyamában megjelent értekezése Egy, a Dunán Pest és Buda között épitendő, lánczon függő állandó hídról, melyet az Ephem. Posonienses-ben deákra fordítottak. Az academia őt második nagygyűlésében, mart. 9-dikén 1832-ben választotta lev. tagjául, mely állásában részint kéziratok vizsgálásával, részint szótári dolgozatokkal bízatott meg. A halál dec. 27-dikén 1840-ben érte utol, élte 61-dik esztendejében. |