1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Görög Demeter Dorogon, Szabolcsban született 1760. november 4-kén, középsorsú nemes szüléktől. Alsóbb iskoláit Debreczenben, a felsőbbeket Ungvárott és Nagyváradon végezte. Hasznosan folyt be első fejlődésére Bacsinszky András, akkor dorogi plebános, utóbb munkácsi püspök, ki a gyermeket jeles tehetségeinél fogva megszeretvén, nemcsak szüléit serkentgette czélirányos taníttatására, hanem már akkor is, midőn Görög a bécsi egyetemen, hol Piringer Mihály tanulótársa, Zeilernek a törvénytudományban hallgatója volt, tanulását folytatná, szakadatlanul tanácsadója és jótevője maradt. Elvégezvén ezt, 1784-ben nemcsak a körülmények parancsának, hanem lelke belső hivatásának is engedve magát, nevelői tisztre szánta: mi mellett azonban másik fő iránya s iparkodásai czélja, a honi nyelv és nemzetiség kifejtése, terjesztése volt. Első növendéke s szerencséjének első alapja is, Bacsinszky eszközléséből, gr. KoIonics László lett. Az ifjú gróf tőle oly tudományt és világi finom míveltséget nyert, hogy dísszel Iéphetne nemsokára a nádor udvarába, kinek kamarása, s mint olyan, Moszkaországba kísérője lett. Alig végzé be gr. Kolonics nevelését, Esterházy Miklós hg. Pál fiáét bízta reá, melyet 1796-tó1 1803-ig folytatván, oly figyelmet gerjeszte maga iránt a nevelő pályán, hogy Karolina nápolyi királyné, M. Terézia leánya, Bécsben voltakor őt több ízben magához szólítani, vele a nevelés tárgyáról mulatná magát; elhunyt urunk, Ferencz király pedig nem csak a koronaörökös nevelése módját tárgyazó tervet készítetne vele, mely legfelsőbb tetszést is nyert, hanem 1809-ben fia, Ferencz Károly főherczeg nevelését is rá bízná. És Görög nemcsak e tulajdonságában tuda magának tiszteletet nyerni, hanem az udvari sík pallókon is szerencsésen megállni. A király helybenhagyó megelégedése jeléül őt egymás után udv. tanácsossá, cs. kamarássá, Sz. István ap. király rendének középkeresztesévé nevezte, s Ferencz Károly főherczeg megházasulásakor nyolcz ezer pengő ft. nyugpénzt rendelt neki. Váltig el levén Görög későbbi éveiben foglalva, mint író leginkább csak a múlt század utolsó tizedében hathatott. De hatását áldva említik a literatura évköny. Kiütvén 1789-ben, juliusban, török háború, II. József engedelmével, s öszveköttetésben Kerekes Sámuellel „Hadi s más nevezetes történetek" czímű folyóírását indította meg Bécsben, mely számos színezett rézmetszettel ékesítve, s 1792-ben „Magyar hirmondó”-vá változva, 1803-ig folyt; s szerkeztetésében 1801 óta Kömlei, Márton József és Császár József is munkás részt vevének. Ezen hírlapoké az az érdem, hogy legelébb voltak szerencsések a hazában magyar újságolvasó közönséget alapíthatni; Görög és Kerekesé a magyar földleírási literaturában mind máig a legnagyobb érdem, ama jeles és szép magyarországi atlas által, melynek rajzoltatását s metszetését gr. Festetics György segedelmével ― mit hálával kötelesség itt említeni ― eszközlötték; övék végre az érdem, hogy azon hasznot, melyet e hírlap nekik hajta, valódi hazafiúi lélekkel ismét a köznek szentelék. Ők adák ki t. i. 1790-ben Bessenyei írását: „Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék”; jutalmakat tevének ki a nyelv oltalmát tárgyazó kérdések megfejtésére, grammatica írására; s ez ada ösztönt Gyarmathinak Magyar Nyelvmestere kidolgozására, ez hívá életbe a debreczeni Magyar Grammaticát, melynek kiadásában gr. Széchényi Ferencz is nyújtott segítséget. Későbbi esztendeiben előkelő szeretettel űzvén a szőlőtermesztést, nem gazdasági tekintetből, hanem inkább a természetiekben ártatlan győnyörködésül, grinczingi szőlejébe sok költséggel mintegy ötszáz-féle szőlőtőt hozata Európa minden híresebb hegyeiről, s azoknak ily czímű iratában adá ismertetését: Sokféle szőlőfajoknak lajstroma, mellyeket Europának majd minden nevezetesb szőlőhegyeiről meghozatott (Bécs, 1829). A m. t. Társaság, elismeréséül azon érdemeknek, melyeket a jeles férfiú éppen a literatura újjászületésekor gyűjtött magának a legszentebb ügy körül, első nagygyűlésében 1831. febr. 15-dikén tiszteleti tagjául választá. Meghalt Görög Demeter Bécsben september 7-dikén 1833-ban. Utolsó óhajtása is a haza virulása volt.
Forrás: Régi Akadémiai Levéltár