1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Georch Illés

Született Etre-Karcsán, Csallóközben, 1772-ben sept. 28-dikán, szegény, de régi nemes vérből származott szüléktől; iskoláit Pozsonyban járta, honnan — elvégezvén 1790-ben a philosophiát — az esztergomi papnevendék-házban hittudományt, s innen kilépvén 1792–4-ben Pozsonyban törvénytudományt hallgatott. 1796-ban Pestre ment törvénygyakorlásra, 1797-ben a pozsonyi nemes fölkelt seregnél főhadnagyságot viselt, s még az esztendőben a pozsonyi gymnasiumhoz magyar nyelv professorává neveztetett. Emellett 1798-ban ügyvéddé, 1799-ben a bősi uradalom, 1802-ben Somorja és Pozsony, 1804-ben Kondé József ügyésze lett; s ennyi foglalatosságai, valamint írói munkálkodásai mellett kénytelen volt tanítói hivataláról lemondani. 1806 óta Albert szász-tescheni kir. herczegnek ügyésze, 1807-ben országgyűlési követe, 1813-tól 1830-ig a ráczkevi urodalom igazgatója. Munkái: 1. Etelkából kiválogatott remekje a helyes magyarságnak (Pozsony, 1800); 2. Honnyi törvény (1–3. köt. Pozsony, 1804–8); 3. Magyarország uralkodóinak származások és jelesebb tetteik (Pesten, 1818); 4. A helyesirás fő rendszabásairól. Marczibányi-jutalmat nyert pályamunka („Jutalomfeleletek” II-dik köt. Pest, 1821); 5. Disquisitio critica dissertationis historicae Baiero-Besserianae de ortu et nativitate Joannis de Hunyad (Pesten, 1826); 6. G. I. törvényes tárgyú értekezései (1–2. köt. Pest, 1833–4). Írói érdemeiért 1832-ben a m. t. Társaság tiszt. tagjává választatván, annak dolgaiban szorgalmasan részt vett mind halálaig, mely 1835-ben jul. 31-dikén történt, özvegyet s két fiút, két leányt hagyván maga után. Kéziratban maradt Honi törvénye, nagy gonddal újra kidolgozva. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár