1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Gelei József

Gelei József született december 6-dikán 1754-ben Alacskán, Borsod vármegyében, hol atyja ref. pred. volt. Iskoláit Miskolczon és Sáros-Patakon végzette. Éppen ekkor költ fel a magyar világ hajnala; őt lelke a nemzeti ügyben közmunkálkodásra hívta. Így Esztelnekí Szacsvai Sándorhoz, ki 1787-ben Magyar Kurirját indítá meg, állott segédül, s az emellett fennmaradó óráit, azon kor szükségeihez képest, áttételekre fordította. Még ez idő alatt jelent meg tőle Pozsonyban, Landerernél: 1. Ifjabbik Robinzon, íródott a gyermekeknek gyönyörködtető és hasznos magok mulatságokra, fordítódott Gelei József által (1787. 479 lap). 2. Hallónak boldog estéje. Németből fordította Gelei József (1788. I. szakasz 365 1ap., II. szakasz 433 lap). Magára vonván ekképp munkássága által Kazinczy Ferencznek, 1786 óta a kassai kerületben a nemzeti iskolák királyi ügyelőjének figyelmét, s általa gróf Török Lajos, ugyanazon kerületben főigazgatónak buzdítása s pártolása mellett, szerencsésen kiállott concursus után, mely akkor német és latin dolgozatokat kívánt, noha reformatus volt, a jászberényi gymnasiumban királyi professor lett. Az idők változtával azonban Geleit a kunhalasi ref. iskolához látjuk átvándorolni, innen S. Patakra, hol 1847-ig tanított. Ez idő alatt írta a tiszamelléki ref. superintendentia rendeléséből e munkát: 3. Az ásványok országa. Készíttetett a s. pataki ref. hum. oskolák számára (Patak, 1811. XVI. és 199 lap). Nyugalomba tétetvén, Miskolczon élt, hol a magyar tudós társaság, mely választásaiban mindig a múlt idők munkás és érdemet szerzett férfiaira is vissza szeret tekinteni, az ügy régi bajnokaiban magát az ügyet tisztelvén, őt felkereste, s sept. 1-jén 1832-ben lev. tagjai sorába iktatta. Visszavonult életét martius 1-jén 1838-ban végzé, nyolcvannégy éves korában. „II. Lajos és hitvese élete” c. munkája kéziratban maradt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár