1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Feszler Ignácz Aurél

Feszler (Fessler) Ignácz Aurél született 1756-ban maj. 18-dikán Zarándfalván, Moson vármegyében, hol atyja – elbocsátott őrmester – egy vendégfogadót bírt haszonbérben. 1773-ban a capucinusok mödlingi klastromába lépett, honnan 1781-ben a bécsibe tétetvén által, nemsokára, t. i. 1783-ban József cs. által lectorává, majd a hittud. tanárság elnyerése után, professorává neveztetett a keleti nyelveknek és Ó testamentum magyarázatának a lembergi egyetemben, kérelmére egyszersmind szerzete szabályai alól felmentetvén. E hivatalát 1788-ig viselte, midőn „Sidney" első szomorújátéka színre kerülvén, fiscalis perbe keveredett, melynek következésében a körülmények akkori alakulásánál fogva, kénytelennek látá magát Boroszlóba futamodni, hol Korn könyváros által szívesen fogadtatott, s a katolathi örökös hg-nél hivatalt nyert. 1791-ben átmenvén Luther hitvallására, Berlinben telepedett meg, s mint író és nevelő munkálkodott. 1803-ban meg is házasodott, de utóbb részint a hadi viszontagságok következésében több ízben írói keresetre szorult, míg 1810-ben moszka cs. udv. tanácsosi ranggal a szentpétervári Newszky-Sándor academiába a napkeleti nyelvek és philos. professora, utóbb a törvényhozó biztosság tagjává, s közbejött új bajok után 1820-ban Saratowban az evang. egyháznak Oroszországban fő superintendensévé és szentszéki elnökévé lett. A magyar Academia 1831-ben választa hazánkat illető munkái tekintetéből külföldi lev. tagjává, melyek számos egyéb, nem ez osztályba tartozókon kívül a következők: 1. Attila, König der Hunen (Boroszló, 1794); 2. Mathias Corvinus, König der Hungarn und Grossherzog von Schlesien (2 köt. Boroszló, 1793–4); 3. Die drey grossen Könige der Hungarn aus dem Arpadischen Stamme (Boroszló, 1808); 4. Die Geschichten der Ungarn und ihrer Landsassen (10 köt. Lipcse, 1815–25). Önéletrajza „Rückblick auf seine 70 jährige Pilgerschaft” cz. Boroszlóban, 1826-ban jelent meg. Elhunyt Sz. Péter-Várában, december 15-dikén 1839-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár