1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Buczy Emil

Buczy Emil született 1784-ben maj. 16-dikán Kolosvárt, hol gymnasiumi osztályait végezte, s a római literaturával korán megismerkedett. 1799-ben Kassára ment philosophiát hallgatni, hol Kazinczy Orpheusa vonta figyelmét a magyar literaturára. 1801-ben ismét Kolosvárt törvényt tanult, 1803-ban az ájtatos iskolák szerzetébe lépett, s Horányi Elek vezérlete alatt a hellen nyelv és literaturának szentelte óráit. Miután két évig a kolosvári és beszterczei gymnasiumokban tanított, a rendből kilépett, Bécsben theologiát hallgatott, s felszenteltetvén Nagy-Szebenben rhetorica prof. lett. Gyengélkedő egészsége kénytelenítette őt 1816-ban nyugalomra lépni, míg ismét javulván, 1821-ben a károlyfejérvári seminariumban a pastor. theol. tanító székét venné által, melyet 1833-ig látott el; midőn Bécsbe menvén, ott a csillagászat tudományában magának gyakorlati jártasságot szerzett, s visszatért: a károlyfejérvári csillagásztorony őre, majd kanonok lett. Első fellépése az Erdélyi Muzeumban történt aestheticai értekezések és lyrai költeményekkel; utóbbi éveiben Plato magyarításával foglalkozott. A m. Academia 1832-ben martius 9-dikén levelezőül választá, s ő annak régi magyar nyelvemlékek dolgában munkás tagja volt. A halál őt october 28-dikán 1839-ben ragadta ki közülünk. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár