1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Végh István

Végh István Bécsben született 1763 augustusában; fia II. Végh Péternek, az országbírónak. Iskoláit a budai kir. egyetemben elvégezvén, a kir. helytartótanácsnál kezdett fejedelmének szolgálni, hol 1783-ban már titoknok, 1787-ben pedig tanácsossá neveztetett. Feje, serénysége s szorgalma nagy mértékben nyerék meg az udvar bizodalmát; s így történt, hogy már 27 éves korában, 1780-ban az ország tartománybiztosságai másodigazgatójának neveztetnék ki; mikre 1805-ben Baranya főispáni helytartója, két év múlva főispánja, s a magyar tartománybiztosságok főigazgatója lett. Munkássága nagy, rendkívüli volt e pályán kezdettől fogva. Ez okból neveztetett ki 1797, 1800, 1805-ben a felkelt nemesség, 1809-ben pedig a kir. seregek általános fő hadi biztosává: s itt szerze magának csüggedhetlen fáradozásival, sőt áldozatokkal is feledhetetlen érdemeket a haza körül, valamint másfelől a fels. udvar körül 1797-tő1 1827-ig alkalommal kir. biztosként kisérvén urunkat, külf. fejedelmeket s az uralk. ház több tagjait különféle magyarországi utaikon. Elismeréseül érdemeinek 1810-ben belső titkos tanácsos, utóbb a Sz. István ap. király rendének közép keresztese, 1825-ben koronaőrré választatott, s ugyanezen országgyűlés után összeült országos küldöttség adótárgyi választmányában elnökséget viselt. Az academia dolgaiban még 1826-ban kezde részt venni, mint az akkor, ´Alaprajz és rendszabások´ előleges feltevésével megbízott országos küldöttség elnöke; utóbb mint az igazgató tanács tagja. Nagyatyja s atyjáként, félszázadot töltvén országos hivatalokban, 1833-ban majus 8-dikán nyugalomba tétetett; mindazáltal még ezen túl is láttuk a tiszteletre méltó aggastyánt nemzeti ügyben fellépni; midőn t. i. 1834. junius 5-dikén a Marczibányi-família intézetére figyelő küldöttség által elítélt jutalmakat a fens. Főhg. nádor képében Pest vármegye teremében ünnepileg kiosztá. Ez egyszersmind utolsó köztette volt. A halál őt, két leány atyját, még azon évben, september 30-dikán érte utól, damonyai jószágán, Sopron vármegyében. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár