1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Teleki Ferenc

Teleki Ferenc gróf április 4-dikén született 1785-ben Paszmoson, Doboka vármegyében. Harmadik fia volt gróf Teleki Mihálynak. Alsó iskoláit az oda közel eső Beszterczén a piaristáknál kezdette, M. Vásárhelyen folytatta s úgy Károly Fejérváratt is és Zalatnán. 1799-től fogva 1801-ig a bécsi Theresianumban tanult, hol a könnyen hajlott ifjú egészen elnémetesedett. 1805-ben az erdélyi törvény hallgatása végett Kolosvárra vitték le. Atyját elvesztvén már, ott nagybátyja, Széki gróf Teleki Ferencz (kinek mellképét s életét az Erdélyi Muzeum VIII-dik füzete mutatja) gondviselése alatt volt. Ez indulatosan feddette meg nem magyarul beszéléséért, ami az ifjat még inkább neki makacsította. 1808-ban gróf Teleki Saroltával, az Erdélyi Udv. előterjesztő Tanácsosa és a Zrinyiada németre fordítójának, ifj. gróf Teleki Ferencznek testvérével kele házasságra. 1813-ban Kolosváratt gróf Rédei László német színjátszóknak készítteté színül termét, s idősb gróf Teleki Ferencz az azt segítőkkel tarta. 1816-ban ismerkedék meg alólírttal, aminek ezen tüzes hazafiúi írása leve következése: „Hogy kell a Haza iránti vonszódást tekinteni s miért szükséges az iránt buzgóságot ébreszteni” (láthatni ezt az Erdélyi Muzeum VIII-dik füzetében). A gróf, ezen őszinte vallomásával adá ezt által alólírtnak: „Napló könyvet írok s midőn heves vitánkat belé jegyzém, ellenvetéseimre elpirulék mint magyar, itt a kezem, ezután nemzetemé vagyok, csak a nyelv csínjait lesz bajos kikapnom”. Erre a kettő közt szíves barátság következett. Gróf Teleki közlötte verseit új barátjával, ez igazgatott rajtok, s ötöt az Erdélyi Muzeum X. füzetébe vette fel. A későbbieket ugyanő adá az Aurórába, Hébébe, Szépliteraturai Ajándékba. Közkedvességet kaptak. Különösen a víz becse, gróf Dessewffy Jóseffel a bor védelmét verselteté, s köztük barátságos tréfájú versvita támadt. Ösztön gerjede most gróf Telekiben minden régibb verse összeszedésére, s újak írására paszmosi lakhelyén, hol egyébiránt kertészkedés, elébb elhagyott gazdaságának rendbe hozása, s magnetizalásba merülés foglalta el idejét. 1829-ben súlyos betegségbe esvén, alólírttat kéré végrendelése gyanánt írt levelében versei kiadására s kéziratjukat ennek kezéhez is küldötte. A magyar tudós Társaság rendes tagjai Pesten februarius 15-dikén 1831-ben választák tiszteletbeli taggá. 1831-ben december 16-dikán hala meg, maga után hagyva özvegyének egy fiút s egy leányt. Végrendelése teljesítve lesz barátja által. 
  Döbrentei Gábor egykorú kézirata alapján 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár