1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Schuster János

Schuster János május 7-én 1777-ben Pécsett született, hol grammaticalis iskoláit, valamint a philosophiát s törvényt is elvégezvén, változtatott szándékkel Pestre jött orvostudományt hallgatni, 1796–1800. Itt 1802. febr. 10-én a chemia tanítójának állandó segédévé neveztetett, martius 16-án pedig orvrosdoctori koszorút nyert. 1804-ben Németország academiáit látogatta, legtovább Berlinben mulatván, s ez idő alatt ismertette meg a külfölddel Winterl pesti vegytan-professorunk nézeteit az életműtelen természet alkatrészeiről: J. J. Winterls Darstellung der vier Bestandtheile der anorganischen Natur. Aus dem Lat. (Jena, 1804. 46 és 528 lap). Hazajövén, 1806-ban a gyógyszeres növendékek mellett correpetitorkodott 1808-ig, s ekkor vette tőle a tudós világ Winterl rendszerét is: System der dualistischen Chemie des Prof. J. J. Winterl. (Berlin, 1807. Két kötet, 510 és 320 lap). Tudománya s munkái tekintetéből 1808. sept. 26-dikán a kolosvári lyceum mellé vegy-, ásvány- és bányásztudományok tanítójává, majd dec. 20-án a pesti egyetemhez különös természettörténet professorává neveztetett, melyhez tartozólag hallgatói számára kiadá a füvészi műnyelv rendszerét: Terminologia botanica. (Buda, 1808. 118 lap; 2. bővebb kiadás, u. o. 1815. IV és 148 lap). Alig lépett új hivatalába, ami 1809. febr. 9-dikén történt, Winterl halálos betegségbe esvén, Schuster azonnal átvette a vegytan és füvészet tanítását, s az orvosi kar természettárgyi gyűjteményei rendezését is. Végre 1811-ben Winterl székét elnyervén, tanította ama két tudományt 1817-ig, midőn a füvésztan az elsőtől elválasztatván, ő már most csak a vegytant adta elő mint r. prof. egészen 1838-ig, de időközben mint helyettes, hol egyet, hol mást az említett tudományok közül is. Emellett sokáig jegyzőséget, 1811—1813 dékánságot, 1821—2-ben rectorságot viselt, s ez utóbbi évben a karnak al-öregbikévé is lett. A felébbieken s számos álnevű kisebb és nagyobb munkákon kívül még ezeket adta: Geschichte der Stadt Pesth (még 1806-ban nyomtatva, de csak 1816-ban kiadva Hartlebennél; VII és 440 lap); P. Orfila´s Rettungsverfahren bel Vergiftungen und dem Scheintode. Aus dem Französ. übers. u. vermehrt. (Pest , 1819. XII és 184 lap). Ő adta ki Kitaibelnek többnyire kéziratbeli anyagait is honi vizeink történetéhez: P. Kitaibel Hydrographica Vngariae, praemissa auctoris vita edidit (Pest, 1829. 2 köt.), s 1830-ban egy általa feltalált chemiai kézi készület ismertetését közlötte. Továbbá tőle van: 1. Egy magyarnak észrevételei Marcet de Serres ausztriai birodalomban tett utazásai iránt. (Tud. Gy. 1817. V. füz.), 2. A keletindiai cholera (Orv. Tár, 1831. I.). Fő érdeme, literaturánkat illetőleg, a magyar vegytani műnyelv, mellyel bennünket e hivatalos irományban (Gyógyszerek árszabása, Buda, 1829.) ajándékozott meg, s mely azóta az orvosi és természettani írók által különbség nélkül elfogadtatott;. valamint azon buzgóság, mellyel gyógyszeres növendékeink közzé nyelvünket behozta, úgyhogy közülük a magyar ajkúak a magisterium-tételkor nem németül, mint azelőtt, hanem már 1826-tó1 fogva magyarul értekeznének szóval és írásban, sőt ő ezeknek 1829-ben kiadását is meginditotta ily czímmel: Gyógyszeres értekezések, mellyeket a kir. nagy. tud. mindenességben Schuster János kir. oktató vezérlése alatt a magyar nevendék gyógyszeresek, kiszabott készítmények előállittásakor közönségesen elmondottak. (Pest, 1829. 174 lap). Ebbeli érdemei, valamint a szorosabban úgynevezett természeti tudományokbani nagy jártassága tekintetéből nevezte őt ki a magyar tudós Társaság ajánlatára az igazgatóság harmadik helybeli rendes taggá a természettudományi osztályba, febr. 20-dikán 1831-ben, melynek ügyeiben részt véve mindaddig, míg elhatalmasodó tüdőbetegsége által nem gátoltatott. De ennek tartása alatt is szakadatlan buzgósággal vezérlette tanítványait a tőle megnyitott ösvényen, úgyhogy a fentebbi gyűjtemény kötetekre növekedék, s általa a chemia s pharmacia nyelve minden ágaiban kimívelteték. Emellett nagy tűzzel folytatá a magyar s főleg keleti nyelvek körüli hasonlító vizsgálatait, melyeknek rendezése- és szerkesztésében mindazáltal megelőzte a halál május 19-dikén 1838-ban. Tanítványai egész a sírhelyig vivék saját vállaikon, melyet egy magyar feliratú emlékkő jegyez, a váczi gát melletti sírkertben, közel Kisfaludy Károly nyughelyéhez. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár