1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Berzsenyi Dániel

Berzsenyi Dániel nemes szüléktől 1776. majus 7-dikén Hetyén, Vas vármegyében született. Tudományos nevelését Sopronban vette, hol a Kis által alkotott magyar társaságnak tagja volt. 1796-tó1 fogva atyai házánál csendes visszavonulásban, a tudományoknak élt, folytonos levelezésben Kissel és Kazinczyval, mely reá a legkedvezőbb hatással volt. Versei kéz alatt elterjedve, az értők közt csodálást gerjesztettek, s ennek következésében történt, hogy br. Prónay Sándor 1812-ben, midőn gr. Teleki Lászlót Somogy vármegye főispáni helytartó székébe iktatná, Berzsenyít, mint díszét a magyar Parnassusnak üdvözlené, gr. Teleki pedig táblabíróvá nevezné. Verseit Helmeczy először 1813-ban, másodszor 1816-ban adta ki Pesten. Az orthologusok megtámadásai dicsőségét csak emelhették. Későbbi esztendeiben a musának ritkábban, leginkább aestheticai és philosophiai studiumoknak élt; miért az academia igazgató tanácsa is 1830. nov. 17-dikén a philosophiai osztályban tevé vidéki első rendes taggá. A m. t. Társaság Évkönyvei I. kötetében „Poetai Harmonistica" czímű értekezése áll, s a sajtó a]á menendő III. kötet kéziratai közt tőle a mezei gazdaság akadályairól egy értekezés találtatik. Halálával, mely 1836. febr. 24-dikén történt, a haza nagy írót vesztett. 
  Forrás: A költőről összeállított első hivatalos visszaemlékezés a Régi Akadémiai Levéltár anyagában