1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

† 1831

Köteles Sámuel Kazinczy Ferenc Teleki Ferenc Tittel Pál

† 1832

Imre János Kresznerics Ferenc Zach János Ferenc, báró

† 1833

Görög Demeter Simai Kristóf

† 1834

Végh István

† 1835

Forgó György Georch Illés Horváth János Horváth József Elek

† 1836

Berzsenyi Dániel Petrovics Friderik

† 1838

Gelei József Kölcsey Ferenc Nyíry István Perger János

† 1839

Angyalffi Mátyás Buczy Emil Feszler Ignácz Aurél Gorove László Guzmics Izidor Pázmándi Horváth Endre Schuster János Tanárky Sándor

† 1840

Baricz György Márton József Thaisz András

Petrovics Friderik

Petrovics Friderik oct. 7-én 1790-ben született Holicson, Nyitra vármegyében, hol atyja evang. predikátor volt. Az elemi iskolákat s a grammatica három első osztályát ugyanitt végezvén, gondos atyja által a csallóközi Somorjára vitetett, hogy a magyar nyelvet, mely születése helyén idegen hang, már gyenge korában tökéletesen sajátjává tegye. Innét 1813-ban Pozsonyba költözött, hol a syntaxison s humaniorákon kívül philosophiát és theologiát hallgatott, s tanítóinak szeretetét annyira megnyeré, hogy midőn a syntaxis tanítószéke halál által megürült, ez (a választott tanító megérkeztéig) közakarattal reá bízaték. 1820-ban, atyja halála után, a holicsi gyülekezet legnagyobb része által predikátornak választatott; azonban voltak, kik őt (a még nem is 21 éves ifjút) ily terhes hivatal viselésére elégtelennek vélvén, választatásán nehezen nyugodtak meg. Ő tehát önként lemondott jogáról, melyet a szótöbbségtől nyert, s 1821-ben Pestre ment a kir. egyetemnél törvénytudományokat hallgatni. Itt Schedius Lajos egyetemi professortól atyailag fogadtatott, s nemcsak szóval, tanáccsal, hanem tettel is tetemesen segíttetett. Ennek pártfogása s ajánlása által jutott 1823-ban gr. Teleki László özvegye házához, mint ifjabb gr. Teleki László nevelője. 1829-ben növendékével együtt hallgatta a magyar törvényt Sárospatakon, s a következett évben letevé az ügyvédi hitet. Ugyanezen esztendőben adá ki e munkáját: „Magyarország történetei időszaki táblákban, világosítva a világnak egykorú történeteivel, és a magyar királyi házaknak nemzetségi lajstromival" (Pesten, 1830.), melyért a magyar tudós társaság igazgatósága őt Pozsonyban, 1830. nov. 17-dikén helybeli rendes taggá nevezte a történetírás osztályában. 1833-ban útraindult nevendékével, Európa nevezetesebb országait megjárandó. Beutazta Ausztriát, Csehországot, Németország minden vidékét, Hollandot, Belgiumot, Francziaországot, Angliát és Schweizot, mindenütt gondosan vizsgálván az országos és városi könyv- és levéltárakat, s szorgalommal jegyezvén fel mindent, ami honunk s nemzetünk történetéire némi világot vet. Gyűjtéseiről időről időre tudósítá az academiát mint a Tudománytár I., V. és VII. köteteiből látható; sőt saját kezével is sokat lemásolt ugyanezen intézet számára melyek jelenleg „Petrovics-gyűjtemény" czím alatt őriztetnek a m. t. Társaság kézirattárában. Éppen midőn hazájába visszatérendő volt, Münchenben, april 12-kén 1836-ban idegláz vete véget munkás életének, literaturánk s kivált történetírásunk tetemes kárára. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár